Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

IV. VISELET

ÍV. 1.2.1.2. Üreges nagygömbös bronztűk és tekerődző- vagy rezgötűk A tük másik típusának a végét nem kisgömbösre alakították, hanem ellapították, és egy 0,9-1 cm átmérőjű, két félből összeillesztett, üreges bronz vagy igen gyenge minőségű ezüst gömböt húztak rá. Ez a rezgő- vagy tekerődzőtük formájához közel álló, de díszítetlen üreges gömbös tű csak az észak-bácskai rác-vlah temetőkben, és ott is csak ritkán fordul elő. BÁCSALMÁSON négy sírból hat db (III. tábla 1 1-14.),

769 KATMÁRRÓL két sírból három db (III. tábla 15—16.) 70 ismert, BÜKKSZÁLLÁSON két sírban egy ill. három db volt, a harmadikban, a „bronz hajtűk fejei" megjelölés alapján pontos számuk bizonytalan.

771 Hasonló üreges nagy gömbös, de a gömb két oldalán és tetején kis hurokkal ellátott tűket fűztek a battonyai és egy ismeretlen lelőhelyű korongos-láncosflitteres fejékbe.

772 A közelmúltbeli néprajzi anyagból csak Romániában találtam példát üreges nagygömbös bronztű használatára.

773 A fátyol tűnek is nevezett rezgő- vagy tekerődző-, azaz nagy, üreges, filigránnal, kis kövekkel gazdagon díszített tűk

774 ritkán kora újkori templom körüli temetőkben is előfordulnak,

775 a rác-vlah temetőkben azonban nem. Ennek oka az lehet, hogy ezeket a feltűnő ékszereket a szegény falusi lakosok nem engedhették meg maguknak. Kivétel az igen bizonytalan leletkörülményű MONOSTORSZEGI temető, ahol az ásató Gubitza Kálmán szerint „a női sírok [...] dísztűkben [...] bővelkednek"

116 ásatásaiból a zombori múzeumba azonban már csak egyetlen töredékes példány jutott.

777 Mint fentebb már jeleztem, 1906-ban a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat gyűjteményébe egyebek mellett - „ezüst bogláros hajtűk és tartozékaik" kerültek, melyek ugyancsak a Sziga-szigetről származnak, de pontos előkerülési körülményeiket nem ismerjük.

77H Bácsalmás 86. sírban egy, a 24. és 31. sírban két-két nagygömbös tű, a 60. sírban egy gyöngygömbös is volt. Wicker Erika ásatási dokumentációja 1993. KJM RA 99.857 770 Katymár 68. sírban egy, a 67. sírban a leírás szerint „bronz gömbösfejű tűk (legalább két db) maradványai" voltak, az egyik biztosan nagygömbös, a másik nem került a múzeumba, így kérdéses, hogy valóban nagygömbös volt-e. WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002 28-29. és Xll.t. 20., 40. 771 Bükkszállás 97., 85. és 93. sír. KOREK József 1994 187. és Lt. 51. (a fotón a számozás téves: 94. sírt jelöl - WE), Ht. 15-17. A 93. sírban talált tűkről nincs illusztráció, csak a „fejei" megjelölés alapján feltételeztem, hogy nagygömbös tűkről van szó. 772 GERELYES Ibolya 1994 44-45., 68. és 22/a, 23/b kép 773 BÄNÄTEANU, Tancred 1980 39. kép 774 ,, Viseletelemek önmagukkal vagy más darabokkal való összetűzésére szolgáló t ű k a női népviseletben jutottak nagyobb szerephez. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a fátyoltűk. Sárgarézből vagy ezüstből készültek, hosszúságuk 6 és 10 cm között mozog. Tompa végükön néhány centiméteres ötvösművü vagy köves fej díszíti őket. A fej lehet áttört filigrán munka vagy annak utánzata, Hengeres fejeket körülrakhatnak apró, édesvízi kagylógyöngyökkel vagy színes üvegkövekkel, Afátyoltű végződhet körlapban is, amin felrakott, felforrasztott díszek vannak. Megformálása a kordivattól függően változó. A fátyoltűkkel az új menyecskék, még gyermektelen asszonyok állapotjelző finom fehér fátylát erősítik az alatta levő fejviselet elemekhez, többnyire fejkötőhöz. Hasonlóval találkozunk a 17-18. századi úri viseletben. A népnél a 19. század második felében megvolt a Sárközben és a hasonló kultúrájú Ersekcsanádon és Szeremlén, továbbá Erdélyben a hétfalusi csángóknál, valamint szász és szláv nemzetiségeknél, mint fennmaradt régies elem. A csángóknál bogláros tű a neve, a Sárközben tekerődző tű, mivel a fátyolnak fejre csavarásával járó egész fejviseletnek tekerődzés a neve. " HORVÁTH Terézia 1979 225.; Kérdés, hogy a nagykőrösi paraszt-polgári női viseletben a fejet takaró „patyolat" felerősítésére szolgáló „gombos gyönggyel fűzött ezüst tű"-k (BALLÁ Gergely 1856 16.) a rác tűkhöz hasonlóan ráhúzott gyöngyös vagy a fenti idézetben jelzett kirakott gyöngyökkel díszített tük voltak-e. 775 Több aranyozott példány volt a kaposvári temetőben. BÁRDOS Edith 1987 20-23.; A Cegléd, Kossuth utcai leletmentésből két darab került elő. Topái Judit leletmentése. RégFüz Ser.I. No.26. 1973 97.; A Baja-Nagytemplomnál talált "kosaras tű" is rezgőtű lehetett. Kőhegyi Mihály leletmentése. RégFüz Ser.I. No.30. 1977 51.; A kaszaperi templom körül temetőből előkerült egy példány. BÁLINT Alajos 1938 XVII.t. 7.; A hódoltság határán és a területén kívül eső országrészeken hasonlóképpen ismert volt a rezgőtüs viseletet, ahogy ezt az aszófői (Cs. Dax Margit leletmentése. RégFüz Ser. I. No. 24. 1971 79.), a balatonkenesei (Rainer Pál leletmentése. RégFüz Ser.I. No.45. 1993 71.), a Csajág, Kossuth utcai (László Péter leletmentése. RégFüz Ser.I. No 30. 1977 57.) és a dámóci példányok igazolják (J. Dankó Katalin leletmentése. RégFüz Ser.I. No.28. 1975 116.).; Az óföldeáki templom körüli temetőben „a 91. erősen bolygatott sírban másodlagos helyzetben az aduitus korú nő álla alól került elő az üreges, díszes fejű, hosszú ezüst haj- vagy konty tű. A 95. sírban szintén aduitus korú nő koponyája mellett a bal oldalon, heggyel a vállirányában volt a nagy méretű, ékes fejű bronztű. " BÉRES Mária 2003 190.; Több példányt ismerünk Nagykároly-Bobáldról (RO) is. MÉRAI Dóra 2005. A kézirat átengedését köszönöm. 776 GUBITZA Kálmán 1899 84. 7 7 2456. lt. szám alatt, Bácsmonostorszeg származási hellyel, Gubitza Kálmán ásatásából származó „sírlelet-csoport [,,.] 3 féléből áll: 1 diszes fejű hajtű rátapadt vászonrészlettel, 5 cyprea kagyló, 1 gyöngyfüzér kisebb-nagyobb különböző szinü gyöngyből. " (MNM Fotótár). Ez Korek Józsefnél a III. csoport tárgyai közt szerepel. KOREK József 1994 190., IV. t. 13., 15. 77H GUBITZA Kálmán 1907 39.; A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, a II. világháború alatt készült - és az őrzési helyet hibásan „Zentai múzeum "-ként feltüntető leírókartonok (MNM Fotótár) szerint a tárgyakat Studer Józseftől vásárolta a Társulat. Lt.sz.: 2817-2823.; A tük - azonos leltári számmal - hiánytalanul megvannak a zombori városi múzeumban. Az adatokat Dragan Radojevic-nak (Gradski muzej, Sombor/Zombor, SCG) köszönöm.