Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN

rök szolgálatában álló lakosok egy része a kivonuló törökökkel együtt menekült el, de sokuk a Szerémségböl vagy akár Nándorfehérvár alól tért vissza Baja környékére.

311 A Pálffy-féle szerződések rác településeinek közel fele azonban a 17. század második felében egyáltalán nem népesül be (7. táblázat). Mindörökre pusztává vált Górni Aranyas, Kis- és Nagypatalom, Sár, Ivánka, Máda, Szenpál, Temérdekház, Szenté, Kotokhat/Szentkata, Arikház és Eszter, s némelyikük emlékét már határrészek vagy dűlők elnevezése sem őrzi. Több évtizedes lakatlanság után a 18. század folyamán települ újjá Nagy Geöricz/Gyurity, Újváros, Gyurgyin, Szentiván és Tótháza/Tatháza. Néhány falu nevét az az ún. „1542-43. évi" urbárium is tartalmazza, melyről kritikai vizsgálattal kiderült, hogy „legkorábban 1657-re, vagy még inkább [...] 1675 körülire datálható). "

312 Ebben - bár sok az olvashatatlan név, - még szerepelnek a később végleg vagy csak időlegesen pusztává lett Vámtelek, Gyurgyin, Mátéháza, és Bajmok települések is. 1678-1679 táján laktak még Borsodon, Katymáron, Madarason, Garán, Jankovácon, Rémen, Borotán, Kunbaján, Bigit/Bigittyán, Almáson, Zsidén, Kelebián, Tavankúton és Mélykúton. A század utolsó évének összeírásában már csak a 10-20 gazdás Borsod, Monostor, Legyen, Vaskút, Jankovác és Mélykút szerepelnek, 59 háztartást csak Kunbaján írtak össze.

313 A gyér adatok alapján is látszik, hogy a század második felében meglehetősen hullámzó volt Észak-Bácska lakott településeinek nagysága és száma is. A 60-as évekre pusztaként tartották számon pl. Vamteleket, Gyurgyint, Borod/Barothot, Kunbaját, Bigitt/Bikittyát, Sebesityet; e falvak neve azonban vagy a század harmadik harmadára datálható ún. „1542-1543. évi" urbáriumban vagy pedig a néhány évvel későbbi, 1678-1679. évi összeírásokban újra feltűnik. Ezt a hullámzást jól példázza Halmas, mely - ahogy azt a rác temető két, érmével datált sírja jelzi, - valamennyire biztosan lakott volt a 17. század első harmadában. Hajmás 1650-ben a kalocsai érseknek tized fejében 10 forintot fizetett, 1678-ban és 1679-ben már csak 3-3 forintot. 1686-ra Hagymáson összesen 20 háztartás volt. A lakosok száma folyamatosan csökkent, s az 1699. évi összeírás már nem találta a lakott helyek között. Almást 1703-ban a királyi kamara pusztájaként említették,

314 - kisebb népmozgásoktól eltekintve - újbóli, immár végleges betelepítésére 1719-ben került sor.

31:> Az egyéb, korábban rácokkal és vlahokkal benépesült települések közül Ludas, Nádudvar és Tárnok/Szálkilisza a 17. század első felében még biztosan lakott volt. Az időszakos, kismértékű újratelepülések ellenére (a dézsmajegyzékekben Baracska, Ludas és Tárnok/Szálkilisza, a későbbi Csatalja szerepel) végleg pusztává váltak Hild, Jobbágy és Orbágy falvak. 311 BÁRTH János 1989c 98.; SZAKÁLY Ferenc 1991 26. 312 SZAKÁLY Ferenc 1981 266-267. 313 Egy 1715-ös összeírásban már csak kevesen laktak Jankovácon: Martin Pansity bíró, Ilia Percics, Czvijo Mamusity, Fránya Ivankovics, Markó Pansity, Miat Bundics, Nikola Kulis és Lugin Becsula. BÁRTH János 2001 400.; Jankováci születésű volt, de onnan később Bajára költözött Markus Jelasics, aki 80 éves korában, 1734-ben szólalt meg egy határper kapcsán, éppen 10 éves volt Evlia Cselebi látogatásakor. A perben további hét „Jankai eredetű rác tanú tett vallomást" a már említett Markus Jelasics mellett (zárójelben a feltételezett születési évüket adom meg): a szintén bajai Gabriel Vuczkovics (sz.: 1674), Szecska Szobota (sz.: 1671), Alexander Gabrilovics (sz.: 1691), a szentiváni Georgius Gyukics (sz.: 1679, ezidőtájt egy ivánkai határperben is megszólal: BÁRTH János 2001 402.) és Elias Patarica (sz.: 1682), az almási Miat Bundics sz.: 1675, ő az egyetlen, aki az 1715-ös összeírásban is szerepel) és a csávolyi Georgius Kuluncsics (sz.: 1695). Közülük az utolsó négy biztosan katolikus bunyevác. U.ö 1989a 442-443.; U.ő 2001 400.; Egy 1734. évi ivánkai határperből tudjuk, hogy Mélykúton született a később almásivá lett Nicolaus Evitovaczki állítólag 120(?) évesen még nyilatkozott egy per kapcsán, az 1606-ben ismeretlen helyen született, a török korban borsodi, a per idején dautovai lakos Tyiro Kernyio, U.ő 1989c 96.) és Mathias Rudity (1664), a katymári Petrus Alaga (1624), a bikityi Paulus Zelus (1669), a már említett szentiváni Georgius Gyukics (1678) és az ugyancsak szentiváni Franciscus Ivankovics (1661). A később Szabadkára költöző Joannes Doturovics (1668) Mélykúton született, ahol a török időkben egy Iván Batinka nevü ember is élt. U.ő 2001 401-402. 314 HORVÁTH Zoltán - SÖVÉNY Mihály - SZÉNÁSINÉ Haiton Edit 1999 40., 43-45., 54.; Felmerülhet, hogy a HagymásHajmás elnevezés az egykori rác Halimasra, a mai Bácsalmás ősére vonatkozik-e, avagy a középkori Hagymásegyház településre, melyet a mai Felsőszentiván határának déli részére tehetünk. Nincs azonban tudomásom arról, hogy Hagymásegyház bármikor is újratelepült volna, s nevét ma is csak Hajmás puszta őrzi. 315 Almás 1711-ben átmenetileg újra betelepül, 1714-ben a bajai járás egyik községe, van bírója és hét adófizető gazdája. „De a békés fejlődés el sem kezdődhetett, mert 1716-ban újra hadak útja lett e vidék: a királyi seregek a török ellen indultak Bánát visszafoglalására. [...] (Almás lakói - WE) elhagyták otthonukat, és védettebb helyen kerestek menedéket. A jánoshalmiakkal és katymáriakkal együtt Szabadkán húzták meg magukat. Nem sokan lehettek, mert a három község lakói húsz nyomorúságos viskóban húzták meg magukat. A háborúságok 1718-ban véget értek, de az elmenekült almásiak nem költöztek vissza régi helyükre Ó-Almásra, hanem új hazát választottak maguknak: megvetették a mai Almás alapjait. " UDVARDI József 2003 20.