Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN

II.2.7.4. A halmasi „törökvár" Sem írott források, sem meggyőző erejű régészeti megfigyelések és leletek nem igazolják ma még, hogy az ún. bácsalmási törökdomb helyén szintén valamiféle török erődítmény lett volna. A halmási rácok temetőjétől Bácsalmás irányába mintegy 2 km-re levő impozáns, a környezetéből jól kiemelkedő, magas, szabályos kúp alakú dombról került elő ugyan néhány török cseréppipa,

304 az egykori „törökvár" meglétére azonban nincs kézzelfogható bizonyíték. II.2.8. ÉSZAK-BÁCSKAI RÁC FALVAK A 17. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A 15 éves háború pusztításai tehát megpecsételték Észak-Bácska lakóinak és településeinek sorsát. Úgy tűnik, hogy a rác népesség túlnyomó része védettebb helyekre, a hódoltság északi részére vagy a királyi Magyarország területére menekült, s a vidék az 1620-as évekre lényegében elnéptelenedett. Regenerálódási folyamata azonban nem volt olyan eredményes, mint közel száz évvel azelőtt, s sok falu végleg pusztává lett.

305 A következő néhány évtizedben kisebb népmozgások történtek ugyan a területen, de - a háborúk mellett bizonnyal az éghajlati-földrajzi viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt is,

306 - az 1680-as években „település és népességpusztulás újabb hulláma" érte el e vidéket.

307 A török alóli felszabadulással a lakosság szenvedései csak nőttek. „A katonaság ugyanis ütötte, verte, rabolta, üldözte a népet úgy, hogy [...] a Duna-Tisza közén Kecskeméttől Szabadkáig és Szegedig elnéptelenedett az egész vidék. "

308 Az ezidőre vonatkozó írásos források különleges csoportját alkotják azok a későbbi perek, melyek a 17. század végéig török uralom alatt levő települések határvitáit kívánták rendezni. A megszólaló tanúk vallomása helytörténeti, agrárnéprajzi és migrációs szempontból is fontos adatokkal bír,

309 s név szerint is jelzi egyes, a 16. században balkániakkal újjátelepült észak-bácskai falvak jó száz évvel későbbi - ki tudja hol született - lakóját.

310 E határperek szerint Észak-Bácska egyes vidékei a törökkort követően is el- és visszavándorlások színterei voltak. A délszláv nevű, és olykor a töXV-XVI. századi [...] készítmények. Ezeken kívül két XVI. századi lópatkó, vasból, került elő [...] és 3 db. ezüstpénz. Kettő 1. Zsigmond lengyel király fél tallérja 1543-ból, a másik magyar címeres ezüst dénár 1565-ből. [...] Az épület alapja azonban annyira feldúlt, hogy a második napi munka árán sem sikerült annak alakját kinyomozni. [...] A jelek szerint nagyobb építmény, esetleg erődítmény esete forog fenn, mely kapcsolatban lehet a Katymár határában levő^ ún. Törökvárral, ahol ugyancsak ilyen épületalapokat észleltem." Zalotay Elemér leletmentése, 1952. TIM RA 198-2001; Madaras-Kígyósér lelőhelymegjelöléssel: ArchÉrt. 81. 1954 81.; Dombay János jelentése felülvizsgálatról. TIM RA 210-2001 304 HORVÁTH Zoltán - SÖVÉNY Mihály - SZÉNÁSINÉ HARTON Edit 1999 46. 305 KOCSIS Gyula 2001 48. ,ü6 A 17. század utolsó harmadában „a Duna-Tisza közének déli részét ellepték a végtelen tavak, roppant állóvizek, melyek nyáron kiszáradtak ugyan, de minden eső vagy nagyobb áradás után megteltek. Bajától Zomborig óriás mocsár terült el. A forró évszakban a víz nagyrészt elpárolgott, s buja fű nőtt a helyén. De száraz időben a szikkadt föld a puszta sivatag képét öltötte fel. A túlságos nedvesség és szárazság között változó állapot folytán hiányzott az egészséges ivóvíz s a fa. Ehhez járultak a mérges lázbetegséget szülő kipárolgások, melyek hatását fokozták a hőmérséklet átmenet nélküli hirtelen változásai. " KŐHEGYI Mihály 1991 68-69.; ACSÁDY Ignác 1886 29.; A 16-17. századot egyébként is szélsőséges időjárás jellemezte. ÁGOSTON Gábor - OBORNI Teréz 2000 86-87. 307 KOCSIS Gyula 2001 48.; „ Tömegeit tekintve [...] az 1683-ben megindult és Magyarország csaknem teljes felszabadításával végződött háború a törökök oldalán találta a magyarországi szerbség java részét. [...] velük együtt hátrált, egészen az eredeti, középkori magyar határokig, majd azon túlra, Szerbia területére. " SZAKÁLY Ferenc 1991 25. 308 KISS Z. Géza 1989 200.; „Miközben Carnojevicet és papjait a Buda mögötti Szentendrén helyezték el - ahol korábban nem laktak rácok, - a köznép a Duna két oldalán, Buda és Eszék között szóródott szét, ahol teljesen kaotikus viszonyokat okoztak. Az ide-oda hullámzó szerbek - akik hihetőleg magukkal ragadták korábban már letelepedettebb életmódhoz szokott társaikat is - használhatatlanná tették a közutakat, és állandó rettegésben tartották a török uralom alól felszabadult magyar lakosságot, amely az elköltözés gondolatával foglalkozott. " SZAKÁLY Ferenc 1991 27. 309 BÁRTH János 1997 '

11 Egy 1726 évi határperből tudjuk, hogy a török uralom alatt hosszabb-rövidebb ideig Baján élt Milasin Mudar (feltételezett születési év: 1664), Sztoisa Baracsanin (1654), Petko Vidovity (1646), Pandúr Lukács (1648) és Joannes Palikuttya (1646) is. Ezidőtájt lakott Baracskán Szerdán Baracsanin (1666), Száva Béli (1646), Gyuratgy Paranosza (1676) és Veszelin Tatity (1641), aki később Monostorra költözött, ahol talán ugyanekkor lakott Uglessa Csanagcsics (1664) és Nedelko Kovács (1676). Pejo Braity (1656) Madarasról Dautovára (Dávod) települt, ahol Vuhajlo Gabrilovity (1636) és Nesko Lancsucsanin (1664) is éltek. Felsöszentiváni lakos volt Novak Maturusky (1638), borotai Medak Borotyanin (1666), bikityi Szobota Bikityanin (1656), legyeni Stepan Todoravity (1666) és Ninko Hadnagy (1676), garai Marian Dovity (1649) és Stajti Raicz (1646), Mélykúton pedig Cvio Ispanovity (1676), Vrano Merkovics (1653) és Jakobi Sulyevics (1676) is éltek egy ideig. BÁRTH János 1989c 95-98.