Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN

Kettősséget jeleznek az eddigi régészeti kutatások is. A hódoltság kori balkáni népességre a Dunántúlon a padkásán, ritkábban padmalyosan kiképzett sírgödrök és a koporsó nélküli temetkezések jellemzőek.

144 Ugyanez a szokás általános az Észak-Bácskába települt balkániaknál is, azzal a különbséggel, hogy a temetkezések egy részénél vízszintes fenekű sírgödörbe, ácsolt vagy szegeit koporsóba (számuk a feltárt sírok 10-15 %-a) helyezve temették el halottaikat.

150 Kérdés azonban, mit jelent ez a kettősség. Egyfelől magyarázható lenne azzal, hogy a koporsós sírok a keresztény délszlávok, a padkás/padmalyos kiképzésűek viszont a vlahok temetkezését jellemzik. Másfelől azonban - s inkább e válaszra hajlok, - a koporsós sírok a keresztény (jelen esetben pravoszláv) délszláv-vlah hagyományokat folytatja, míg az ettől eltérő rítus a muszlim hitre tért

151 vagy legalábbis az egyes muszlim temetkezési szokásokat átvevő balkániak (délszlávok és vlahok) temetkezéseire jellemzőek. A 16. század közepe után ugyanis ,, már figyelemre méltó a nagyszámú (természetesen szintén délszláv eredetű) muszlim jelenléte a Bácskában, ami a balkáni hódoltság viszonyainak (erőteljes iszlamizáció a falvakban) megjelenésére utal. "

I52 Az írott források és a régészeti kutatások alapján egyelőre nem dönthető el, hogy a 16. század közepét követően Észak-Bácska elnéptelenedett falvait megszálló balkániak pontosan melyik etnikumot képviselték. Szakály Ferenc folyamatosan szerbekről írt,

153 Vass Előd és Gaál Attila a dombóvári betelepülőket vlahnak tartja.

154 Molnár Antal szerint egy részük várkatona (martalóc) és adózási kiváltságokkal rendelkező vlah volt, nagyobb csoportjukat az elnéptelenedett területeket megszálló délszláv földművesek alkották.

155 Határozottabb álláspontot képvisel Hegyi Klára, aki a jövevényeket „szándékkal" nevezi „balkániaknak, nem pedig szerbeknek, bosnyákoknak (mégcsak nem is délszlávoknak) vagy vlahoknak, mert lehetetlen e népelemeket szétválasztani. "

156 Ezen a szigoron mégis enyhít, amikor az 1570-es évekre a Duna-Tisza közére Szeged vonaláig letelepedő balkániakról ír: „a népességet - kisebb-nagyobb iszlamizált közösségektől tarkítva - keresztény délszlávok és vlahok alkották. "

I57 Mindebből nyilvánvaló, hogy a betelepülők etnikumát az írott források alapján csak viszonylag tág keretek között lehet meghatározni. Azaz egy adott körön belül nem pontosítható, hogy konkrétan szerbek esetleg bosnyákok, cma goraiak, macedónok vagy románok voltak-e, és ha keveredtek egymással - ahogy erre a nevek is utalnak -, milyen arányban vettek részt a különböző csoportok a 149 GAÁL Attila 1982 133-224. 150 Az ácsolt koporsós sírok száma nem ismert, mert ezt a típust csak speciális feltárási technikával (sírok metszetbontása) lehet kétséget kizáróan megfigyelni, s erre csak a bácsalmási rác temetőben, és csak a 2002. évi feltárás óta került sor. Wicker Erika ásatási dokumentációja 2002-2003. KJM RA 2002.1115, 2002.1116; WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002; WICKER Erika 2002a-b; U.ő 2003; U.ő 2005a 151 E feltételezésnek ellentmond az az előírás, hogy ,, muszlim nem temethető nem muszlimok közé, és nem muszlim sem a muszlimok közé. " KISS Enikő 2004 29.; Kérdés azonban, hogy ezt a szigort a birodalom peremvidékén, az iszlám hitre (feltehetően) éppen áttért, állandó mozgásban levő népesség alkalmazta-e. 152 MOLNÁR Antal 2004 45.; Az iszlamizációra a névadás lehetne bizonyíték. Hegyi Klára a zsoldlisták névanyagában olyan névcsoportot talált, ahol a keresztnév mögött „bin Abdullah" áll, azaz „a renegátok áttérésük után muszlim nevet kaptak, amelyhez képtelenségnek számított az apa keresztény nevét hozzákapcsolni. [...] az összes renegát összes apja Abdullah lett" HEGYI Klára 1995 12.; A 16. század második felében Észak-Bácskába költöző balkániak között azonban nem voltak „bin Abdullahok". Mivel azonban „a 16. század végére megváltozott a renegátok névadása így őket néhány évtized múltán szem elől veszítjük" (HEGYI Klára 1995 12.), nem kizárt, hogy ez az oka a bin Abdullahok hiányának. 153 SZAKÁLY Ferenc 1991; U.ő 1992; Néhány példa: „A Dunán inneni részeken ennek ellenére nem sokat változott a 16. században a Maros vonalnál és annak a Dunáig való meghosszabbításánál megmerevedett magyar-szerb etnikai határ. (Az ettől délre eső országrészt gyakran a magyar források is 'Rácországként " emlegetik.) [...] a Dunán innen a magyarok és a szerbek együttélésére egyazon településen belül alig van példa. [...JA szerbek lakta területek belviszonyaiba - főként a 17. században - források híján nem könnyű bepillantást nyerni. " SZAKÁLY Ferenc 1991 22-23. 154 VASS Előd 1989 168-170.; GAÁL Attila 1982 178-180. 155 „A betelepülők egy része török szolgálatban álló várkatona (martalóc) vagy ejlák (vlah) volt, ez utóbbiak az oszmán állami (legtöbbször katonai) szolgálatból adódóan adózási kiváltságokkal rendelkeztek. [...] A délszlávok másik, szám szerint nagyobb csoportját az elnéptelenedett déli területeket megszálló földművesek alkották, mellettük még a török katonai és polgári központokban megtelepülő kézművesek és kereskedők képviseltek jelentősebb tömegeket. " MOLNÁR Antal 2000 118. 156 HEGYI Klára 2001 1280.; U.ő 2007 I. 301-302.; „Jó lenne a szerbeket és a vlahokat szétválasztani, de lehetetlen. Az is csak nagy valószínűséggel állítható, hogy a zsoldért szolgáló martalócoknak az a többsége, amely a legnagyobb északbalkáni szállásterületről, Vidin, Szendrő és Branicsevo vidékéről áramlott a budai vilajet váraiba, valóban vlah volt. " HEGYI Klára 2002 29. 157 HEGYI Klára 2001 1288.; U.ő 2007 I. 311.