Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bereznai Zsuzsanna: „Maradjon csak bíró: Laczkó!”
62 lasztások idején magyar lélek csengett azokban; magyar ízlés, amely soha nem alacsonyodott a trágárságig, sőt még a durvaságig sem, vagy magyar humor, tiszta, szelíd, mosolygó tréfa. Mikor sorra szedem őket, szinte alkonyodó életem korszakai szállanak előttem el újra, zengő dalok reszkető szárnyain. A legrégibb, amire emlékszem, afféle általános kortesnóta volt, ami nélkül semmiféle választás meg nem eshetett. Valaha alkalmasint még királyválasztás sem, utóbb sem vicispán, sem bíró választás, de legkevésbbé a követválasztás. Ismerik azt még ma is, bizonyosan nagyon sokan: Az alispán kalapomhoz rózsát tett Most is ott van, hogyha még el nem veszett. Rózsa mellett szép a piros tulipán Piros borral itatott az alispán. Részeg volt az ősapám is hajdanán, Mikor király választás volt Pest-Budán Szegény öreg, már ő több bort nem iszik! Igyunk hát mi, kivilágosvirradtig! Csakhogy ezt csak azok tudták dalolni, akik nemcsak értették, de érezték is. Hogy miért kell amiatt, hogy a rózsa mellett szép a piros tulipán, indulatba jönni, dacosan félrevágni a kucsmát és földhöz a teli poharat. Mert ez mind a nótához tartozik. A nélkül az nem nóta, csak vers, vagy még az sem. Pompás kortesnóták termettek Gömör vármegyében is. Teszem azt: a hetvenes évek közepén, mikor az ortodox Deák-párt az akkor alakult s Tiszában fuzionált diadalmas szabadelvű párttal a végső tusáját vívta. A rimaszombati mandátumért ketten mérkőztek meg: Kubínyi Ödön, meg Csider Károly. Egyik nemesebb, derekabb, tiszteletreméltóbb férfi a másiknál. Kubínyi a felső Rimavölgy dúsgazdag kiskirá-
