Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bereznai Zsuzsanna: „Maradjon csak bíró: Laczkó!”

61 Ezt példázza a következő idézet is, mely 1848. február 2-án hangzott el Sopronban - az ellen­zék célpontja Rohonczy Ignác:19 Rohonczy Ő Méltósága Nemességnek nem barátja Őseik zsidók valónak Rehniczernek divatának Ő a nemesség csalója Szabadságnak árulója El adta azt drága pénzért Pengő pénzben öt ezerért... A kortesdalokat a későbbiek során a korai munkásmozgalomban, főként a XIX-XX. szá­zad fordulójának agrármozgalmai használták fel választási harcaikban. De ezek már kevéssé gúnyos hangneműek és határozottan körvona­lazható osztályöntudat jellemző rájuk. Közismert népdalokat gyakorta alkalmaz­tak kortesdalként, aktualzált szöveggel, illetve névcserével - itt a siker oka egyfelől a mindenki által kedvelt, népszerű dallam, másfelől az a hu­moros hatás, melyben egy korábban „komoly" szöveggel ismert dalt vaskos népi humorral, obszcén, trágár szavakkal „ütöttek agyon". Lőrinczy György 1906-ban megjelent, „A kortesnóta" című írásában nem kis nosztalgi­ával emlegeti az 1870-es évek kortesdalait s a korabeli követválasztások hangulatát. A XX. század eleji kortesdalok eldurvult hangneméről pedig elítélően szól:20 „Talán más is volt az a magyar nemzet, amelyik akkor követet választott, nem az, ame­lyik ma ... A régi, becsületes magyar követvá­19 MOLNÁR András 1993. 61-66. 20 LŐRINCZY György 2006. 29-30. Másodközlés. Az eredeti írás a szerző „Gereblyém alól" című kötetében jelent meg. Singer és Wolfner kiadása. Budapest, 1906.

Next

/
Thumbnails
Contents