Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
V. Székely György: Kora Árpád-kori temető feltárása Tiszakécske–Árkus dűlőben
265 esetben a jobb alkar (1. 2. 19. 23. sír), egy esetben a bal alkar (18. sír) kissé behajlítva feküdt a medencelapáton, a 7. sírban pedig mindkét kar kissé behajlított helyzetben volt. Egy sírnál (9. sír) a jobb alkar a bal medencelapáton, a bal alkar merőlegesen a mellkasra volt behajlítva. Néhány esetben az eltemetéskor a koponyát feltámasztották. Leletanyag Karikaékszerek A különféle karikaékszerek a 10-11. századi köznépi temetők leggyakrabban előforduló mellékletei. A tiszakécskei temetőben a korszakra jellemző karikaékszerek közül az egyszerű huzalkarikák, a pödrött végű és a sima S-végű karikák fordultak elő, összesen 10 darab. A karikák többsége bronzhuzalból készült, ezüstből csupán 4 darab sima S-végű karikát készítettek. Egyszerű, nyitott végű bronz huzalkarika A temető területén talált két nyitott végű bronz huzalkarika egy vagy több szétdúlt sírból származik. Méretük különböző, a nagyobbik 18- 20 mm, a kisebbik 13 mm átmérőjű. A huzalok vastagsága közel azonos, 1,3 és 1,5 mm. Ezeknek az egyszerű karikaékszereknek a használatát a korábbi kutatás a 10. századra keltezte, és azt feltételezte, hogy az S-végű hajkarikák elterjedése fokozatosan kiszorította őket a viseletből.8 Az újabb temetőfeltárások leletanyaga alapján a huzalkarikák keltezésével kapcsolatos újabb álláspont szerint a nagyobb méretű nyitott huzalkarikák használata nem keltezhető a 11. század elejénél későbbre, ellentétben a kisebb méretűi-----------,-----------1 0 2 26. ábra: Huzalkarika (szórvány) I-----------,-----------1 0 2 27. ábra: Huzalkarika (szórvány) 8 SZŐKE Béla 1962. 35.
