Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
V. Székely György: Kora Árpád-kori temető feltárása Tiszakécske–Árkus dűlőben
266 I------,------1 0 2 28. ábra: Pödrött végű karika (15. sír, 1.) 29. ábra: Pödrött végű karika (15. sír, 3.) ekkel, melyek előfordulása a 11. század végéig kimutatható.9 A tiszakécskei darabok esetében a 11. század elejére történő keltezés mindkét karika esetében elfogadható lehet. Pödrött végű karika Pödrött végű karika csupán egyetlen sírban (15. sír) fordult elő, amelyben egy bizonytalan korú és nemű egyén (nő ?) maradványai voltak. Mindkét közepes méretű karikát bronzhuzalból hajlították, és ellapított végüket visz- szapödörték. Az egyik karika a koponya jobb oldalánál, a másik - valószínűleg másodlagos helyzetben - a bal combcsont külső oldalánál feküdt. A sírban még egy bronzlemezből hajlított pántgyűrű is volt. A pödrött végű karikák a Duna-Tisza közi temetőkben a viszonylag ritkábban előforduló karikaékszerek közé sorolhatók. A homokmégyi temető eddig publikált 89 sírjából csupán kettőben volt.10 11 Ugyancsak két sírban találtak két különböző méretű pödrött végű karikát a szegvár-oromdűlői temető feltárásán is.11 Ezt a fajta karikaékszert egészen a 11. század végéig használták.12 !---------i---------1 0 2 30. ábra: S-végű karika (20. sír, 1.) Sima S-végű hajkarika A karikaékszerek legnagyobb hányadát a sima S-végű karikák tették ki, 4 sírban összesen 6 példány volt. Ebből 4 ezüsthuzalból, 2 bronzhuzalból készült. A 6 karika két esetben párosán került elő, egy inf. I. korú gyermek (20. sír) és egy 9 TETTAMANTI Sarolta 1971. 219.; SZŐKE Béla Miklós -VÁNDOR László 1987. 53-54.; KOVÁCS László 1994. 112. Nyitott végű karika volt a kiskunfélegyháza-nagykőrösi úti I. László pénzével keltezett temetőrészlet 6. sírjában is. SOMOGYVÁRI Ágnes 2003. 309., 5. kép 4. 10 GALLINA Zsolt - HAJDRIK Gabriella 1998.156. 11 BENDE Lívia - LŐRINCZY Gábor 1997. 227. 12 SZŐKE Béla Miklós - VÁNDOR László 1987. 52.; BENDE Lívia - LŐRINCZY Gábor 1997. 227.
