Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Wicker Erika: Bács-Kiskun megye címere
211 ság címerének egy későbbi ábrázolásán néhány részletben eltér elődjétől. Bár ugyanúgy tollfor- gós sisakot visel, vállán íja és nyílhegyeivel teli tegeze, jobbjában szintén alabárdot tart s kardja is van, páncélja már felismerhetően sodronypáncél. Ez a kiskun vitéz halmokat szimbolizáló kiemelkedésen áll. Talán ezek a dombok jelképezik a jelentősebb kiskun településeket. Mindkét címer igazi érdekessége azonban a címerpajzs tetején levő, az ábrázolás korának - a 18. századnak - öltözetében megjelenő, kivont kardú alak, mely - némiképpen eltérő felfogásban - más, későbbi címerekről is ránk köszönt. Az 1735-ös és 1756-os címer figyelemre méltó emléke a kiskun öntudatnak. Már szerepel rajta a Jászkunság címerének kivont kardos kiskun vitéze, de a címerpajzs főalakja még mindig a Kiskunság korábbi, redemptio előtti jelképe, az „ős", a kezében alabárdot tartó, romantikus felfogásban ábrázolt, könnyűlovas kun harcos. A Kiskun kerület címerében a 18. század második felétől nem archaikusán, hanem a kor szellemének - és divatjának - megfelelően megrajzolt alak áll. Az ovális pajzs ezüst mezejében szembeforduló vitéz immár nem a ködbe vesző régmúlt romantikusan elképzelt alakja. Kék dolmányt és piros nadrágot visel, fején süveg, lábán sárga csizma. Kinyújtott jobbjában kivont szablya, alabárdja már nincs. Válláról is hiányoznak a régesrégi idők kun harcosának fegyverei, az íj és nyílvesszőkkel teli tegez. Realistán ábrázolt 18. század közepi kiskun ő, úgy, ahogy - ha kellett - háborúba indult az önmegváltást, a redemptiót kegyesen engedélyező Mária Terézia királynő parancsára. A kék dolmányos, piros nadrágos, sárga csizmás, kivont kardú kiskun vitéz végigkíséri a terület címereit egészen napjainkig. Megjelenik a Jászkun Kerület - Mária Terézia által 1746. A Kiskun Kerület címere 1756-ból
