Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Wicker Erika: Bács-Kiskun megye címere
209 a Hármas kerület, mely azonban rövidesen elveszítette hagyományos privilégiumait. Mint királyi birtok, a törökkor után az udvar szabad rendelkezése alá tartozott, s ez korábbi függetlenségének megszűnésével járt. A mindig üres kincstár feltöltésére eladásra felajánlott Jászkunságot 1702-ben 500 ezer forintért vette meg a Német Lovagrend, s ezzel közel fél évszázadra jobbágysorba süllyedt a Hármas kerület népe. A következő évtizedekben lassú gyarapodásnak indult jászkun lakosság azonban újra és újra harcba szállt egykori függetlensége visz- szaszerzéséért. 1745-ben azután Mária Terézia engedélyt adott arra, hogy a jászkunok visszavásárolhassák régi szabadságukat. Az önmegváltásban (redemptio) részt vevő Duna-Tisza közi települések határából alakult ki a mai Kiskunság, melyet 1876-ban csatoltak a korábbi Pest-Pilis-Solt vármegyéhez. A Jászkun Kerület címere 1746-ból Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Pest vármegye az ország első vármegyéi közé tartozik. Pilis vármegyét IV. Béla alapította, Solt vármegye keletkezéséről azonban keveset tudunk. A hagyomány szerint Árpád vezér fiának nevét őrző terület korábban feltehetően Fejér vármegyéhez tartozott, s csak az 1569. évi LII. törvény csatolta Pest és Pilis vármegyékhez. E közigazgatási terület ettől fogva a „Pest-Pilis- Solt törvényesen egyesült vármegyék" elnevezést használta, kivéve a 19. század közepét, amikor Pest-Pilis és Pest-Solt néven egy évtizedre kettévált. Az 1876. évi közigazgatási rendezés során azután a Kiskunság csatolásával jött létre Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, mely egészen a mai megyehálózat kialakulásáig állt fenn. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye címere a 19. század végéről
