Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Wicker Erika: Bács-Kiskun megye címere
208 Bács-Bodrog vármegye címere a 19. század végéről A Duna-Tisza köze a 19. század végén valószínűleg a Karasicát szimbolizáló két folyó egymásba folyásánál egy kacsa úszik, a torkolat fölött Bodrog vára, tornyának kétoldalán nap és csillag látható. Körirata: „Sigillum Comitatus Bodrogiensis Anno 1715”. Ez a címer csak igen rövid ideig volt használatban, hiszen a vármegyét már 1730-ban magába olvasztotta Bács vármegye. Elemei az 1802-ben törvényesen is egyesített Bács-Bodrog vármegyei címerben egyáltalán nem jelennek meg. Folyók ábrázolása szerepel ugyanakkor a mai Bács-Kiskun megyei címerben is, ahol a Karasica helyét a megyét keletről határoló Tisza vette át. Az egyesített Bács-Bodrog vármegye a továbbiakban a bácsi címert használta. 1837-ben megújított pecsétje immár magyar köriratos lett. Ezen és a későbbi ábrázolásokon Szent Pál nem jobbra, hanem előre néz, jobbjában változatlanul kardot, baljában könyvet tart. A körirat szövege: „Bács-Bodrogh Vármegye Pecsétje. 1699. Meg- Uj itatott 1837.” A 18-19. században a vármegye címere egyre gyakrabban tűnt fel bandériumi és céhes zászlókon is. Szent Pál alakja díszítette a megye 1848/49-es nemzetőreinek zászlaját, melyet Zomborban szenteltek fel 1848 nyarán. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Jászkunság - Kiskunság A tatárjárás után betelepülő kunok már a 15. század folyamán létrehozták autonom területi-közigazgatási egységeiket, a nemzetségi szervezeten alapuló székeket, melyek legfőbb igazgatási és igazságszolgáltatási vezetője a király által kinevezett nádor volt. A királyt évszázadokig fegyverrel szolgáló kunok és jászok különleges kiváltságokat élveztek. A hat kun és egy jász székből a 18. században alakult meg
