Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Wicker Erika: Bács-Kiskun megye címere
A Kalocsa-Bácsi Érsekség 205 A Szent István által alapított kalocsai püspökség, későbbi érsekség irányította a Dunától keletre és délre folyó térítőmunkát egészen Moldváig és Boszniáig. Székhelye a 11. század végétől a főegyházmegye déli részén fekvő Bács lett, ahol korábban bizánci rítusú önálló püspökség volt. A török veszély növekedtével Bács súlya fokozatosan nőtt, különösen azért, mivel a kalocsa-bácsi érsekek Bács vármegye főispáni tisztét is betöltötték. A török uralom idején a főegyházmegye szerkezete felbomlott, s a korszak végén már csak a szabad királyi városokban működtek plébániák. A szinte lakatlanná vált terület első telepesei a görögkeleti szerbek és a katolikus sokacok és bunyevácok voltak, akik a főegyházmegye déli területeit népesítették be. A 18. század első felében igen jelentős tömegben érkező, többségükben katolikus németek Baja, a nagyobbrészt ugyancsak katolikus szlovákok Kiskőrös és Bács környékén telepedtek le. A rendezések következtében a 19. század közepére a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyében több mint 100 plébánia és közel másfél száz filia működött. Mivel Trianon után Bács- Bodrog vármegye területének nagyobb része Jugoszláviához került, s így az egyházmegye határai beszűkültek, az érsekek nem használták többé a kalocsa-bácsi címet. 1993 óta a Kecske- mét-Kalocsai Egyházmegye területe azonos lett a megye közigazgatási határával. Szent Pál, a Kalocsa-Bácsi Egyházmegye védőszentje Mind okleveles adatok, mind pedig a bácsi káptalan fennmaradt pecsétjei bizonyítják, hogy a bácsi székesegyház védőszentje Szent A bácsi vár romjai ma Szent Pál ábrázolása egy 19. század végi vármegyecímerről
