Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
179 met és bonyolult eljárásokat: a tejet oltó maggal édesen altatták, s az oltóanyagból mindig tettek félre a következő altatáshoz. A tarhó évszázadokig tartotta népszerűségét, már a török elöljárók is szívesen vették, ha ajándékba kaptak belőle, de a 20. században is közkedvelt tejtermék volt. (Joghurt néven - mint a gyári terméket - sohasem említették.) A gulyához, nyájhoz kilátogató gazdát is megvendégelték vele, mint Mátyási József versében is olvasható: „Megfejik a czímert, kajlát, Zsombót / Ozsonnának olt a bojtár tarhót / Gazduram is rá ki-kicsapogat / Erre dohányt, kulacs bort hozogat". Szabó Kálmán, a kecskeméti pásztorélet kutatója a pásztorok mulatozásairól írt tanulmányában egy ritkán adódó gasztronómiai élvezetről is írt: a csikóherélést követő lakomáról.20 Vendégváró Kecskemét Jóízű ételeiről és a szíves vendéglátásról mindig híres volt Kecskemét. Különösen kitett magáért mindenki, ha nagy emberek, híres vendégek érkeztek városunkba. A teljesség igénye nélkül idézünk föl néhány példát a város történetéből; hogyan fogadták, mivel kínálták a ritka és nevezetes vendégeket. 1857. május 24-én az a szerencse érte Kecskemét városát, hogy Ferenc József császár és felesége, Erzsébet királyné magas színe előtt tiszteleghetett - olvashatjuk a piaristák História Domusában. A nagy eseményre már napokkal korábban készültek, csinosították az utcákat, házakat, virágos díszkapukat állítottak fel, osztrák és bajor zászlókkal díszítették a középületeket és a Nagykőrösi utcai fákat. Az akkori megyei elöljáróság vendégházában, a Cserepes vendégfogadóban szálltak meg. A hivatalos programok után „a Császári pár egy másik te20 SZABÓ Kálmán 1986. 231-241.
