Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
180 remben fogadta a város előkelő asszonyainak, aztán a polgároknak, végül a magyar ruhába öltözött nagyobb leányok ajándékait. A Házfőnök egy tálcán a pincében gondosan őrzött szőlőt, egy másik tálcán pogácsaalmát és budai almát hozott. A Császárnénak igen megtetszettek ezek a gyümölcsök, és először az almából akart enni, de mivel kést elfelejtettek a tálcára tenni, Őfelsége mindkét kezét kérőn nyújtotta a férfiak felé, de azok nem tudtak kést adni, erre így szólt: Ezek a jó urak szép almával ajándékoztak meg minket, de késsel nem, így szőlőt eszünk. - És a szőlőt jó étvággyal fogyasztotta a császárné és kísérete".21 A kecskemétiek Ferenc Józsefnek ettől a látogatásától a szabad királyi városi cím elnyerését remélték, és abban a hitben, hogy azt meg is kapták, 1858 februárjában nagy népünnepélyt rendeztek (bár a szabad királyi városok sorába később sem iktatták be Kecskemétet). Sokan készültek erre kalács, kappan pulyka sütésével, és a város is kitett magáért. Szilády Károly tudósítása szerint: „Ma a piacz közepin 2 ökröt sütnek és 30 akó bort állványról eregetnek. E mellett minden itt levő katona egy font húst és egy icce bort kap".22 1872-ben az ország egyik legjelentősebb iparműkiállítását rendezték meg Kecskeméten a Kecskeméti Iparegyesület szervezésében, megelőzve a bécsi világkiállítást. Kiváló alkalom volt ez is a kecskeméti ételek és az itteni vendég- szeretet megmutatására. Nemcsak a vendégek fogadása, hanem a kiállításon való részvétel is lehetőséget adott erre, hiszen az egyik kategóriában a gazdasszonyi készítmények bemutatója és megmérettetése zajlott. („Gazdasszonyi készítmények, úgymint kenyér, kalács, tarho21 A História Domus latin nyelvű szövegének ezt a részletét Lacz- kó János fordította 1998-ban. 22 Szilády Károly levélfogalmazványa 1858. február 16.
