Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
178 miközben a pásztorok mindig jóllaktak. Jól jött a „baleset", a „dög", és ha másként nem ment, felvette a „tolvajbocskorát" és „szerzett". Legfontosabb ételük a pörkölt volt, bográcsban főzve, paprikával, saját zsírjában. A hús konzerválásának egyszerű és ősi módját is alkalmazták. Az elesett, sérült marhát vagy birkát nem földelték el, hanem azonnal feldolgozták; összedarabolták, főzték, lepörkölték, megszárították, és iszákokban, zacskókban tárolták. „Ho mi vót a száraz hús? - Hát bográcsra hányták az egész birkát, osztán naón rásütötték, akkó tiszta gyékénre vagy akár a subák kopasz felire kiterítötték; mikó má ú mögszáratt a napon, mint akár a lebbencs vagy a csöröge [...] akkó tiszta vászony acskóba fölakasztották a cserénbe árnyékba, elállt a szépen, tuggya meddig. Ha aztán mögkívánta az embör, ú hidegön is öhette, vagy vetött rá tarhonyát, vagy a fordított kásának közibe vetötte ..."19 Mindennapi eledelük volt a kása és a tarhonya. A fordított kását köleskásából készítették, sok zsírban és kevés vízben főzve, töpörtyűkkel ízesítve. Főzés közben forgatni kellett a tűz fölött, hogy egyenletesen főjön. Amikor kész volt, kipattogzott a kása és az egész magától megfordult. A zsíros tarhonya, keménytarhonya hasonlóképpen készült, zsírban megpörkölve, kisütött szalonnával ízesítve, esetleg szárított húsdarabokkal gazdagítva. Főztek még tarhonyalevest, krumplis kását, tejes kását, paprikás krumplit. A tej és a tejtermékek tették változatosabbá az étrendet, túrót és sajtot helyben készítettek. A leghíresebb tejtermék a tarhó volt, amelyet folyamatosan tartottak és készítettek a cserénynél. A subával letakart tarhósdézsában mindig volt hús tarhó, értékes táplálék és kellemes szomjoltó, amellyel a vendégeket is meg lehetett kínálni. Készítése nem kívánt különösebb szakértel19 MADARASSY László 1912., 1990. 33.
