Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Lóránd Klára: Utazásaim Laczkó Jánossal

136

szó nemes értelmében Laczkó Jánosé is, az övé is marad az a kecses, intarziás asztalka, amelyet diplomamunkájaként restaurált. Ha eljön hozzánk - már pedig jó kollegaként eljön - megsimogatja az ismerős asztalt. Megbecsül és őriz: embert, tárgyat, értéket. Mégpedig nem a pillanat ítélete szerint.

Utazás Munkácsy-országban

Laczkó János megnyitja a Munkácsy-kiállítást, balról: Bányai Gábor a BKMÖ Kgy. elnöke, jobbról: Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek

A műtárgyak örök mondanivalójában való hit sokunkat átsegít életünk hepehupáin. Kevesen vállaljuk, hogy ezt mindenáron meg is osztjuk a nézőkkel, a kollegákkal. Hol az egyik, hol a másik közegnél ütközünk ki- sebb-nagyobb ellenállásba, vagy az a bizonyos anyagi alap hibádzik, esetleg a technikai háttér nem olyan, amilyenről ábrándozunk. Laczkó János elhatározta, hogy Kecskeméten Munkácsy-kiállítást kell rendezni, mert azt látni kell mindenkinek. Bevallottan is pályafutása csúcsának tekinti a szervezést, a megvalósítást. A párhuzamos Munkácsy kortársai kiállítás rendezése közben, ügyes-bajos dolgainkat egyeztetve azt láttuk, hogy Laczkó János nem változott. Átszellemül, ha kedvére teremtett műalkotással találkozik. Gondolatban talán minden Munkácsy-képet meg is festett. Műalkotásnak tekintette a rendezést, a kivitelezést. Azonnal közös nevezőre jutottunk, minél teljesebb legyen a siker: ne egy kiállítás várja a nézőket, mu-