Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Lóránd Klára: Utazásaim Laczkó Jánossal

137

tassuk meg azt is, kik alkottak Munkácsy korában, hogy éltek. Intézményeinknek nem ez az első összefogása. Kaptunk kölcsön műtárgyat, hogy gazdagabb legyen egy-egy kiállításunk, több kiállítással vendégeskedtünk a Cifrapalotában. Közös sikerünk a vidéki városok között az egyik legnagyobb látogatói létszámmal megrendezett 2007-es Múzeumi éjszaka. Múzeumok közti utcaként vezet köztünk a Klapka utca. Almaink szerint egyszer megszülethet a kecskeméti „múzeumnegyed" is. Mindenesetre János faragja az építőköveket.

Utazás a piros lábasok világában

Az adomák világában száguldottunk be együtt már számtalanszor korlátlan teret és időt Laczkó János kapitánysága alatt. Évtizedek óta üdvözöljük egymást Jánossal: „Jánosom, hol a piros lábosom?". Én még Bozsó Jánostól örököltem a fenti rigmust. Reménységem van, hogy örökíti is mindkét család azt, ami mögötte van. Hiszen még csemetéink is egy iskolapadot koptattak, folytatva a maguk módján az elődök útját. Az anekdotázás, a mesés igaz történetek végeláthatatlan sora bukkan fel kiapadhatatlan forrásként Laczkó János jókedvéből. Hajlok arra, hogy nemcsak jókedvéből. Ha nem ért egyet valamivel, akkor is inkább egy tanulságos történetet vesz elő: „megmondja a magáét", értse, kinek füle van hozzá. Nem is tudom, hogy Krúdy vagy Mikszáth világa, Aesophus kora támad fel inkább beszélgetéseink során, megelőzendő a dalok hangját. Szentek és szolgák, bárók és brigantik esendőségei kavarognak a történelem útvesztőjében, János előadásában. Nem is akar ő 21. századi lenni, mert övé az azt megelőző két-három ezer év.