Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Lóránd Klára: Utazásaim Laczkó Jánossal
135 szekrény szállítása, amelyet Bozsó mester Kiskunfélegyházán vásárolt. Gond, ha megmondja az ember, hogy mit ér a műtárgy, gond az is, ha nem. Darab, darab; szekrény, szekrény. Öreg is, nagy is, nehéz is. Baj van vele. Lett is, bár szerencsére jól végződött. A szekrény díszes oszlopának konzolja elmozdult, a szállító kezében maradt. Laczkó János nem tud úgy elmenni a szekrény előtt, hogy ne jusson eszébe, így derült fény a 18. századi asztalosmester(művész) kézzel írott üzenetére az utókornak. Továbblép, elidőzve megáll a hispanomór tányérok előtt. Megdicséri a középkori mestert, hogy azóta sem tudnak ilyen lüszteres mázat készíteni. Hiába a technika csodái, van, amiben többet tudtak az elődök, a tárgyak őrzik a titkot. Büszkén elsorolja, hogy alig van ebből néhány a világ múzeumaiban. Örvend, hogy Kecskeméten is fellelhető a becses darab. Gyakran fordultunk tanácsért Jánoshoz, akkor is, ha nem a saját szakterületén akadt restaurálásra szoruló műtárgyunk. Kötelességének érezte ekkor is, hogy megtalálja a legjobb szakembert. Gondoskodására bíztunk nemrégen egy ritka, faragott, útmenti kereszt konzerválását. Nem az első ilyen szakrális emlék az, aminek az életét hosszabbítja meg az utánunk jövők tanulságára. Utazás a rádióban Esti hangulat a konyhában; a háztartás monoton munkáját a rádió hangja kíséri. Hol odafigyelek, hol nem. Ismerős hangot vélek hallani és tényleg: Laczkó János beszél az életéről, a munkájáról. Eddig is gyanítottam, hogy a kettő ugyanaz. Nem üzent, hogy hallgassam meg, mert szerepel. Pedig arról is megemlékezett, ami nekem is a legfontosabbak közé tartozik. Beszélt arról, hogy az ő életének is része Bozsó János gyűjtői munkája, értékmentése. A
