Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)
tetszett neki, így nem véletlen, hogy ezután már soha többet nem vállalkozik hivatalos tanulmányok folytatására. Sokkal nagyobb hatással van festészetére, hogy 1875 tavaszán a közeli Barbizonban megismerkedik az ottani festők második és harmadik nemzedékének képviselőivel, így például Karl Bodmerrel, Odilon Redon- nal és Padi Lászlóval. Mednyánszkyt a barbizoniak tájképeiben mindenekelőtt az ragadta meg, hogy azokat Naplórészlet egy vázlatkönyvből - Diary Item from a Sketch-book (Budapest, 1913. nov. 23., kat. 32. - cat. 32) jn I $ d / ^WFr™ (Od/) I rr~ ! Tl'flr-tx flvff A*)A i/fij tA * Í i — ArJ Yr~y'J1 ryr ß W rv fß-v- K gi.ir/V r* I 6 Aljr éjé AZ*f oe/^trfv * jjpr"Cr- nt A I y1 ^ AJ'eE^Ajt nor^i- & a^°ob<~ <vA 6£* 'ffrir r az alkotó személyes átélése is formálja, s az egyéni érzelmek, hangulatok az alapvetően realista felfogás ellenére is tükröződnek a festményeken. Ekkor kezdi megismerni Millet művészetét is, mely a későbbiekben szintén jelentős hatással volt rá. Mednyánszky lényegében 1877 elejéig Párizsban marad. Képeit is itt állítja ki először, a nagyközönség az 1875-ös téli, majd az 1876- os tavaszi Salonon láthatta néhány művét.*’ Párizsban találkozik Zichy Mihállyal, aki akkortájt a Párizsi Magyar Egylet elnöke, és itt ismerkedik meg Munkácsy Mihállyal is, akinek az életformája viszont nem nagyon tetszik a számára. A fontainebleau-i erdő festői mellett, akikhez még a későbbiekben visszatért, különösen a bécsi „Stimmungsimpressionismus” volt rá hatással a hetvenes évek végétől kezdve. Előtte azonban még 1877 nyarán rövid ideig Szolnokon tartózkodik (másodjára majd 1880-ban), ahol Deák-Ebner Lajossal (őt már Párizsból ismerte), illetve osztrák festőkkel, köztük August von Pettenkofennel, a festőiskola vezetőjével is találkozik.7 Mednyánszkyra nagy hatással volt az ifjúkori tátrai élményanyag után számára újszerű alföldi táj, melynek jól látható következményei festményein például a szubtilisabb fényábrázolás és az alacsonyabbra került horizontvonal. Bár az utóbbival kapcsolatban a pontosság kedvéért idéznünk kell Mednyánszky egy jóval későbbi, 1900-ból származó érdekes naplóbejegyzését is, amely képeinek kompozicionális megoldásainak összetettebb, s bizony sokszor lelki hátterére is rávilágít: „Egyik eszmém mindig az volt, hogy egy darab természetet fantasztikusan fölnagyított méretekben képzeljek magamnak. Úgy annyira, hogy az emberek a földi eper levelei alatt sétálhatnának. így kellett magamat újból visszahelyeznem abba a hangulatba, amelyben minden olyan nagynak látszott. A látószög eltolása. A látóhatárt le kell süllyeszteni vagy magasabbra kell emelni. Ily módon mindent fantasztikus méretekre lehet nagyítani, egészen önkényüen, és különös, hogy akkor van igazunk, mert minden, ami körülvesz bennünket, voltaképp rendkívül nagy. Ami kicsiny és nevetséges, az a látszat. Minden ember a nagyság csodája. ”H A Tisza menti táj sajátos oldott atmoszférájának megjelenítése közben különösen tartós motívumává válik
