Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)
Mednyánszky - naplójában is rögzített régi álmát beteljesítendő - a világháború kitörésének hírére rögtön be akart vonulni mint egyszerű sorkatona. A kora miatt azonban nem sorozták be, így sógorának, Czóbel Istvánnak a közbenjárása is kellett Tisza István miniszterelnöknél, akitől különleges engedélyt kapott, hogy mint a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolója jelen lehessen a háborús színtereken. A bécsi Kriegspressequartier, azaz a sajtóhadiszállás kötelékébe kerülve 1914. szeptember 7-től kezdve a fronttal együtt vonulva végigjárja a legfőbb hadszíntereket, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege megfordult Galíciától (Pzesko) kezdve, Szerbián és Oroszországon (Goro- distye) át Olaszországig (Isonzo), Dél-Tirolig. A frontrajzolások szüneteiben pedig bécsi és budapesti műtermeiben dolgozza fel harctéri élményeit. A Kunstgruppe (idősebb és frontszolgálatra alkalmatlan művészek, hadifestők csoportja) tagjaként Mednyánszky e műveit a világháború során többször is bemutathatta, így például 8 alkotását 1915 őszén a bécsi Künstlerhausban Kriegsbilderausstellung des k. u. k. Kriegspressequartiers címmel megrendezett nagy háborús kiállításon 40 művész 547 munkája között. A magyar alkotók között a napló és a levelek alapján Mednyánszky leginkább Vaszary Jánossal, Maróti Gézával, Horthy Bélával és Vadász Miklóssal volt kapcsolatban. A Császári és Királyi Sajtóhadiszállás Budapesten is rendezett csoportos tárlatokat, így 1916-1918 között három alkalommal is, ezeken a katalógusok szerint összesen 48 művét láthatták az idős festőnek. Igazából csak ekkor fogadják el őt, mint figurális festőt is. Mednyánszky már említett, katasztrófák iránti lelkesedése a háborúban folytatódott. A háborúhoz való sajátos viszonyulásáról művei mellett számos levele és naplófeljegyzése is tanúskodik: „Amit itt tapasztalok, látok és hallok naponként, olyan nagyszerű, rémségesen szép, felséges, hogy ezt még a legnagyobb drámaíró se volna képes olvasóival megértetni.” „Még sohasem láttam eny- nyi grandiózus és érdekes dolgot. ” „A mindennap ismétlődő hatalmas lövöldözés egészen hangulatgerjesztő, égi háború alkalmával alig lehet a mennydörgéstől megkülönböztetni. ”60 Mindazonáltal a halál és a gonosz mindennapos tevékenysége, a memento móri, a földi hiábavalóság, az ember eltorzuló érzelmei őt is mélységesen felkavarták. 1917. május 3-án a következő naplóbejegyzést olvashatjuk, melyet nem nehéz az ENYÉSZET (1917, kép az 78. oldalon) című képre vonatkoztatni: „Azután jön a májusi komoly dolog, ama bizonyos májusi reggel a kontraszttal. Ezen májusi hangulat fő jellege a kéjes fáradtság, halállal, sebbel, a háttérben a gyönyörű friss zöld, piros vérrel az üde színek, meleg, fehér kék-levegő, lágy, olvadozó és mégis valami üdén erős. - Ver sacrum.”61 Lehetséges azonban, hogy MedLövészárok - Rifle-Pit, 1914-1918 nyánszkyban egy irodalmi élménye nyomán - legalábbis egyik feljegyzése alapján - már 23 évvel korábban formálódni kezdett a kép: „Ma este Tolstoj Sebastopol- ját olvastam. Különösen szép kép a virágzó mezőn fekvő sebesültek és holtak...”61 A háborús korszak másik főművében, a Szerbiában (1914, vászon, olaj, 67,6x 100 cm, Magyar Nemzeti Galéria) című képéhez hasonlóan újfent összekapcsolódik Mednyánszky tájképi és figurális festészete. A természet, az univerzum és az ember mitikus kapcsolata, az örök körforgás kerül
