Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

Vázlatkönyvi rajz - Álló baka (1914-1916, kát. 29.) Sketch-book drawing - Standing Footsoldier

(1914-1916, cat. 29)

cselekményt ábrázoló művek is tartoznak, különösen a világháború kezdete előtti egy évtizedben, melyek többségére nem annyira a dinamizmus, hanem egy sajátos, ideges, fojtott, de menekülésre mindig kész pasz- szivitás jellemző. Mi lehet ennek az oka? Mednyánszky mindenekelőtt a 19. századi moralizáló, érzelgős zsáner- festészeti hagyományokkal szembefordulva a cselekményt egy adott pillanatba igyekszik sűríteni, és ehhez kapcsolódva a dinamikus történés helyett a hangulat jellemző erejét kívánja előtérbe állítani. A cselekmény a legtöbb esetben maga is meglehetősen visszafogott, így Mednyánszky csavargóképei műfajilag a portré és az életkép között helyezhetőek el. Ráadásul e művek között igen gyakoriak az olyan „mozdulatok”, pontosabban inkább „állapotformák”, melyek csak látszólag stabilak, a nyugalmi állapotot erőszakosan kényszerítették az ábrázolt személy(ek)re. (Bár elfogadhatónak tűnik Szinyei Merse Anna véleménye, miszerint a csavargóképek szinte egyetlen analógiája Jean-Franois Millet egyes művei, azonban a francia festőnél a hangsúly pont az életképi jellegen, a munka ábrázolásán van.4 ) Ilyen az életmű egyik csúcsának tekinthető, a Kecskeméti Képtárban látható Ágrólszakadt (1905— 1908 között, kép a 49. oldalon) jellegzetes ülő mozdulata, mely számos alkotáson visszaköszön. Rengeteg akvarellen, illetve kréta- és ceruzarajzon megörökített előzménye vagy variációja ismert, ahol képünk sajátos, monumentális hatást keltő, közeli, félmagas nézőpontjának megtalálásával kísérletezett alkotónk (pl. Ülő CSAVARGÓ, 1900-as évek első fele, kát. 74.). Olajjal, teljes oldalnézetben megfestett, inkább életképszerű változata a szolnoki Pihenő csavargó (1900-as évek, kát. 82.), melyen a kecskeméti kép láthatatlan fényforrása, a tábortűz is megjelenik. Az Ágrólszakadtat kiérlelt megoldásai szinte már a csavargóiét emlékművévé emeli: „...az alulról jövő tüzvilágítás, a figurát körbeágyazó, tompán izzó komplementerszínek - okkerek, narancsok, vörösek és kékeszöldek - szuggesztivitása a társadalomból való kirekesztettség szimbólumává emeli.”4* Markója Csilla újszerű interpretációjában: „...bizonyos destruktív erők centruma ő, önmagában parázsló energiaforrás. (...) ...a II. világháború utáni