Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)
mindig szüksége volt a személyes élményből fakadó érzésekre, érzelmekre. A reprezentatív portré - bizonyos értelemben eltekintve a világháború tiszti képmásaitól - talán éppen emiatt szinte teljesen hiányzik az életműből.36 A fiatal parasztokat megjelenítő arcképek közül a legismertebb, köztük főműnek is tekinthető alkotást éppen a Kecskeméti Képtár őrzi (Kurdi Bálint arcképe, 1882-1885, kép a 46. oldalon). A festményt hagyományosan a - művész által - Nyulinak becézett, váci földműves családból származó hajós-fuvaros képmásának tekintik. (A festő gyakran titulálta állatneveken közeli ismerőseit, így például Malonyay Dezsőt Bubinak, Feszty Árpádot Tigriskének, Ferenczy Károlyt Mókusnak hívta, míg magát leginkább Öreg Kutyának.) Életének legnagyobb (plátói) szerelmével Mednyánszky 1881-ben, a bécsi Rudolf laktanyában ismerkedett meg, majd kapcsolatuk egy évvel később a budapesti Nyúl-kaszárnyá- ban folytatódott. Kállai Ernő szerint a művész Kurdit és hozzátartozóit gyakran kísérte el fuvaros útjaikon, amelyek a szintén állandóan vándorló festőnk számára a legkevésbé sem lehettek szokatlanok. Mednyánszky Nyulit, annak 1906-os halála után szinte mitologikus alakká emelte, a jóság és a tisztaság szimbólumát látta benne. Naplófeljegyzései onnantól kezdve szinte mindig az ő imádsághoz hasonló megidézési formulájával (akaratima vagy mantra) kezdődött: „Édes, drága, jó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkám, tiszta, jó lélek, Nyuli! Dolgozom, reményiek és bízom. Igyekszem az önzést legyőzni magamban, hogy még egészebben tudjak szeretni. Te vagy mindig és most is legnagyobb Vázlatkönyvi rajz - Fekvő figura (kát. 31.)/ Sketch-book drawing - Lying Figure (cat. 31)