Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

mindig szüksége volt a személyes élményből fakadó ér­zésekre, érzelmekre. A reprezentatív portré - bizonyos ér­telemben eltekintve a világháború tiszti képmásaitól - talán éppen emiatt szinte teljesen hiányzik az életműből.36 A fiatal parasztokat megjelenítő arcképek közül a legis­mertebb, köztük főműnek is tekinthető alkotást éppen a Kecskeméti Képtár őrzi (Kurdi Bálint arcképe, 1882-1885, kép a 46. oldalon). A festményt hagyomá­nyosan a - művész által - Nyulinak becézett, váci föld­műves családból származó hajós-fuvaros képmásának tekintik. (A festő gyakran titulálta állatneveken közeli is­merőseit, így például Malonyay Dezsőt Bubinak, Feszty Árpádot Tigriskének, Ferenczy Károlyt Mókusnak hív­ta, míg magát leginkább Öreg Kutyának.) Életének leg­nagyobb (plátói) szerelmével Mednyánszky 1881-ben, a bécsi Rudolf laktanyában ismerkedett meg, majd kap­csolatuk egy évvel később a budapesti Nyúl-kaszárnyá- ban folytatódott. Kállai Ernő szerint a művész Kurdit és hozzátartozóit gyakran kísérte el fuvaros útjaikon, amelyek a szintén állandóan vándorló festőnk számára a legkevésbé sem lehettek szokatlanok. Mednyánszky Nyulit, annak 1906-os halála után szinte mitologikus alakká emelte, a jóság és a tisztaság szimbólumát látta benne. Naplófeljegyzései onnantól kezdve szinte min­dig az ő imádsághoz hasonló megidézési formulájával (akaratima vagy mantra) kezdődött: „Édes, drága, jó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkám, tiszta, jó lélek, Nyuli! Dolgozom, reményiek és bízom. Igyekszem az önzést legyőzni magamban, hogy még egészebben tudjak szeretni. Te vagy mindig és most is legnagyobb Vázlatkönyvi rajz - Fekvő figura (kát. 31.)/ Sketch-book drawing - Lying Figure (cat. 31)

Next

/
Thumbnails
Contents