Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

Vázlatkönyvi rajz - Előkelő öregúr (1890 k., kát. 25.) Sketch-book drawing - Aristocratic Old Gentleman

(around 1890, cat. 25)

tatlanok egymástól, hogy művészettörténetileg értékelhetetlen tényeket kapunk, akármelyik komponensről feledkezünk is meg.”31

Mednyánszky már ifjú korától kezdve kereste a kapcsolatot az „alsóbb néprétegekkel”, s ebben bizony homoszexualitása is befolyásolta. Erről tanúskodnak azok a korai, 1877-1881 közötti feljegyzések is, melyek csak néhány éve kerültek elő Szlovákiában. E néha meglehetősen szentimentális nyelvezetű szövegek alapján Mednyánszky két ifjúkori szerelmének - Dinda János nagyőri kiskocsis és Blazsej Ladeczki, a fiatalon

elhunyt juhászbojtár - alakja is pontosabban kirajzolódott. Különösen érdekes az utóbbi Mednyánszky lelki életében betöltött szerepe, mivel megelőlegzi azt a „túl- világi kalauz” szerepet, melyet eddig csak Kurdi Bálinthoz kötődően ismerhettünk: „Ha valami rábírna a lélek halhatatlanságában hinni, úgy a vágy tégedet látni bírand reá, vagy tán inkább még azon körülmény, miszerint egyáltalában nem tudom elhinni, hogy mi többé együtt ne legyünk, s te, kedves barátom, elenyésztél egészen, mint egy hervadt levél, mely porrá mállik.”32 Mednyánszky „...szívesen és a legnagyobb magasztalás hangján beszélt a magyar parasztról. Gyakran emlegette, hogy sok országot bejárt, de a magyar paraszt primitív és mégis nagy bölcsességéhez hasonlóval sehol nem találkozott.”3' Bár volt affinitása - ahogy az feljegyzéseiből kiderül - szociális, illetve nemzeti ihletésű ideológiák irányában, Mednyánszkyt igazából más motivációk terelték a parasztok és a nagyvárosi periféria kétes egzisztenciái irányába, melyről így írt Bernáth Aurél egy posztumusz kiállítás kapcsán: „Nem érzem a képeken a festő szánalmát sem, bár egyébként tudom, hogy emberileg együttérzett a társadalom elesettjeivel. Tiltakoznék tehát az ellen, ha Mednyánszkyt a most megismert művei után általában a szegények festőjének romantizálnák. Csupán lenyűgözöttségét érzem, rendkívüli űzöttségét: kifejezni ezt a fajta férfivilágot.”3'1' Mednyánszky már a nyolcvanas évek paraszti ábrázolásain, különösen a portré műfajában (pl. Férfifej profilban, kép a 45. oldalon), túllép az olyan elődökön, mint Jankó János vagy Szemlér Mihály, s ebben a rendkívül alapos külső megfigyeléssel párosuló belső átélés, a szereplőkkel való azonosulás a kulcs: „A konven- cionel paraszt... A benső élet ezekkel szemben. Minden konvencionel motív elhagyása, és tisztán hangulatok skálaszerű kifejezése és összefüggése. (...) Azon szisztematikus közeledés a néphez, lemondási teória.”35 Ennek megjelenítésére különösen alkalmas a közelnézetet és mindenekfelett ezzel a lélek- és jellemábrázolásra való koncentrálási lehetőséget biztosító mellképforma, attitűdöt tekintve pedig a mindenfajta romantikától mentes, önmagát adó egyszerűség. Az arcképek alkotásához, ahogy azt számos sora bizonyítja naplójában,