Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

E ponton már át is tértünk Mednyánszky figurális képeire. Bár tudnunk kell, hogy a kortárs magyar kritika túlnyomó része, valószínűleg a nagyközönség kevésbé széles látókörű nagyobbik felének véleményét is tükrözve, Mednyánszkyt lehetőleg csak tájképfestőként szerette volna látni. Már az első nyilvános tárlaton kiállított figurális művét29 is - finoman szólva - felemás fogadtatás kísérte. Talán ennek hatására is innentől kezdve inkább tájképeivel találkozhattak a tárlatlátogatók a magyarországi kiállításokon. Ennek ellenére Mednyánszky soha nem hagyta abba figurális festészetét, azonban életművének ez a része így még szorosabban kapcsolódott rejtőzködő életmódjához. Ma már kevésbé lepődünk meg, ha Mednyánszky egész életét átszövő „festői csavargásainak” okai között új szempontként már nemcsak a Szirmay-géneket említik: „... a századforduló képmutató társadalma - melyben a homoszexualitás arisztokrata és művészkörökben már- már általános elterjedtsége dacára is tabutémának számított - kényszerítette Mednyánszkyra azt a rejtőzködő és vándorló életformát, melynek a kasztok közötti hihetetlen mozgékonyságát és titkosírással kódolt bűntudatát egyaránt köszönhette

.”30 „...Mednyánszky esztétikai felfogása és homoszexualitása olyannyira elválaszthaVázlatkönyvi rajz - Támaszkodó (1890 k., kát. 25.) / Sketch-book drawing - Leaning (around 1890, cat. 25)

14