Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

írásaiban, tanulmányaiban már a kezdetektől tetten érhető akár az ember és a táj hangulati alapú egybeolvadása is: „A szenvedés kedves, szeretetreméltó módja, minden brutális vonás mellőzésével. A zöld füvön lila árnyékok. Valami öntudatlan (szadikus) meghittség van némely színek fiziológiai hatásában, úgy, amint ezt egy gyermek érezné, ha az egy nedves, sötét fal sarkában, egy kriptában találná magát.”n

Mednyánszky szemében a természet emellett a függöny vagy a tükör motívumához hasonlóan az emberi elme által fel nem fogható és emberi szemmel nem látható világot is magában rejti. A természet titkai azonban az értőknek, beavatottaknak egy bizonyos mértékig transzparenssé is válhat. E tekintetben vannak

hasonlatosságok a romantika festőivel, így például a német Caspar David Friedrichhel, aki ihlető forrásait, a saját érzelmeit és az őt körülvevő természetet egyaránt természetfeletti eredetű hieroglifaként értelmezte. A teoretikusság ilyen magas foka azonban soha nem vált jellemzővé, különösen láthatóvá Mednyánszky életművében, s allegorikus képzetek is csak epizódsze- rűen bukkantak fel nála. Mindamellett a naplóban olvashatóak alapján a teozófia hatása tagadhatatlan.19 Mednyánszky második huzamosabb franciaországi tartózkodására 1889-1892 között kisebb-nagyobb megszakításokkal került sor. Párizs, Normandia, Barbizon, Bretagne és Marseille mellett mindenekelőtt Sucy-en- Brie-ben tölt hosszabb időt. Plein airje ekkor érkezett el,

Vázlatrajzok az Óvár c. rajz hátoldalán - Sketches on the reverse side of the drawing ‘Óvári