Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Korlát a Katymáriak között
_ val. Az iromány fogalmazója művelt ember lehetett, aki valószínűleg még a plébánia irattárába is bejáratos volt. A levélben a falusiak arra kérték érseküket, hogy a régi templomi ülésrend „tartassák fenn”. Indokként hosszasan ecsetelték, hogy „...midőn a jelenleg nagyobbítandó r. k. plébánia templom épült, Katymáron más nemzetiség nem volt mint a bunyevác nép. S így a kézi és fuvar-robot munkát egyedül a bunyevác nép teljesítette. Az anyakönyvekből kimutatható, hogy a németség csak 1790. után, a megyénkben is beállott teljes nyugalom és kényelem idejében kezdett községünkben letelepedni; nagyobb számmal pedig csakis 1820. után találhatók; a miből világosan következik, hogy a templom építésében s a község alapításában részük nem volt. Azért teljes joggal mondhassuk, hogy a mai templom a mi kezünk munkája. Ezen érdemeink elismeréséül templomunkban a bunyevác lakosság a főoltár előtt ajtatóskodik, és pedig elől a hajadonok, utánok az asszonynép, s csak aztán következik a németség ugyanily sorrendben. ” Mivel a bunyevác nép értesült a katymári Gartner Sándor plébánosnak, az új templomi ülésrendre irányuló tervezetéről, azzal vádolták, hogy „a bunyevác őslakosság jogainak védelmére egy szava sincs, de a németség kívánságát mindenáron előtérbe helyezi". Alázattal esedeztek az érsek előtt, hogy mivel „a bunyevác szívósan ragaszkodik községéhez, hazájához [...]”, „ősi, szerzett jogaik alapján" biztosítsa számukra az őket megillető főoltár előtti helyet a templomban.10 * A következő hónap, április 11-én a katymári plébános megkapta a templombővítési terveket. Ekkor már a német lakosság is zúgolódott. A faluban működő német olvasókörben az egyik német hívő azon véleményének adott kifejezést, hogy a németek ezek után a kibővített templom hosszának felét megkaphatnák, mivel az összlakosságnak majdnem három-ötödét jelentik.11 Ebben igazuk volt, mert ha megnézzük az 1900. évi népszámlálás adatait, a 4642 lelkes településen 2562 német, 1689 bunyevác, 368 magyar és 17 szerb lakos élte mindennapjait.12 Mivel a németek panasza süket fülekre talált, belenyugodtak a régi ülésrendbe. A bunyevácok továbbra is a német származású papot, Gärtner Sándort hibáztatták az eseményekért, és kijelentették, hogy nekik se nem német, se nem bunyevác, hanem magyar plébános kell.13 1902 novemberéig viszonylag súrlódásmentesen zajlottak az események. November 21-én Gärtner plébános Császkának írt levelében arról értekezik, hogy a templomi ülésrend maradhat a régi, kivéve a szentélybeli elhelyezkedést. Szerinte a bunyevác és a német fiatal férfiakat innen ki kell zárni „ mivel különösen az előbbiek a velük szemben álló menyecskékre mosolyogva kacsintottak. ” A falusi pap javaslata szerint a szentélyben ülnének a községi elöljárók, a római katolikus iskolaszék, a községi iroda személyzete, a tanítók, az ember és állatorvos, a gyógyszerész, a szindikusok, urasági kasznárok és az értelmiségnek családtagjai. A szentélyben kapnának állóhelyet a 12 év alatti leányok és fiúk anyanyelvűkre való tekintet nélkül. A templomhajó padjaiban ülnének külön-külön az öregebb és a fiatalabb „testi hibákban szenvedő" asszonyok, vegyesen minden nemzetiség. Szintén a főhajóban kapnának ülőhelyet külön-külön padokban az idősebb és ifjabb „testi fogyatkozásban szenvedő" férfiak. A hajóban legelöl állnának a bunyevác leányok, utánuk a bunyevác menyecskék, mögöttük a német leányok, utánuk a német menyecskék. A templomhajó hátsó felében állhatnak a német és bunyevác legények elkülönítve, utánuk pedig a bunyevác és német fiatalabb férfiak vegyesen. A 10 KFL. 1.1.b. Katymár 1902/1794. " KFLÍI.l.b. Katymár 1902/2429/58. 12IVÁNYI István 1909. 93. Vallási megoszlás szerint: 1551 római katolikus, 17 görögkeleti, 75 izraelita. 13 KFL. I.l.b. Katymár 1902/3442/96. 84
