Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Korlát a Katymáriak között
KOTHENCZ KELEMEN KORLÁT A KATYMÁRIAK KÖZÖTT Az előadásom alliteráló címében szereplő korlátnak két jelentése van. Egyrészt ez egy szimbolikus korlát, amely a nemzetiségi ellentétekre vonatkozik, másrészt fizikai korlátra utal, amit a katymári templom közepén állítottak volna fel. A tanulmány forrásaként a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban őrzött katymári plébánia iratait használtam.1 Az iratok közt elsősorban a plébánosoknak az érsekkel folytatott levelezéseit, a falusi lakosok „köznépi leveleit”, a szentszéki döntéseket és az érsek rendeletéit tanulmányoztam. A katolikus települések templomi ülésrendjéről viszonylag kevés ismerettel rendelkezik a magyar néprajztudomány. A téma iránt érdeklődő kutatók elsősorban a protestáns felekezetek tagjainak templomi elhelyezkedését vizsgálták. A szakirodalom úgy tartja számon, hogy a római katolikus egyház a protestánsokkal ellentétben a köznép számára a templomi ülésrendet rendelettel soha nem szabályozta, hanem társadalmi szokásjog alapján alakult ki és gyökeresedett meg a székek használata.1 2 Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy egy felső-bácskai település példáján mutassam be, hogy egyes esetekben, amikor például a nemzetiségi ellentétek miatt szükségessé vált, az érsek igenis beleszólt hívei templomi elhelyezkedésébe. Katymáron a templomi ülésrend az idők során a nemzetiségek letelepedési sorrendje szerint alakult ki.3 A faluba korábban betelepült bunyevácok4 a szentélyhez közelebb eső helyeket foglalták el, a később érkező németek pedig mögéjük, a hátsó helyekre szorultak.5 Katymárt két Latinovics6 testvér, József és János vásárolta meg 1800-ban a kincstártól.7 Ők építtették a római katolikus templomot 1807-ben. Az Isten házának bővítése a hívek gyarapodása miatt már az 1890-es évek elején esedékes volt, azonban csak 1902- ben valósult meg.8 Tormásy Gábor plébános 1893. június 8-án arról számolt be a föegyházmegyei hatóságnak, hogy a községi elöljáróság és a hívek is több alkalommal kérték, vágasson két oldalajtót a templomon: „...egyet a kórusról, egyet a hajóban, hogy a templomban szorongó közönség hamarább elvonulhasson s a nagy mise után következő prédikáció a másik ajkú s lassan kivonuló hívek miatt halasztást ne szenvedjen, miként ez nagy ünnepeken történni szokott. ”9 A 20. század elején, 1902. március 25-én a katymári bunyevác hívek fontos levelet fogalmaztak Császka György kalocsai érsekhez, amelyet 410 falubeli látott el aláírásá-1 Ezúton szeretném megköszönni Lakatos Andor levéltárosnak a kutatásban nyújtott segítségét. 2 GERGELY Katalin 1982. 260.; BÁRTH János 1990. 348. 3 A bácskai bunyevác nép hitéletéről Mándics Mihály írt rövid tanulmányt, melyben témánkat érintően csak annyit vetett papírra, hogy a második világháborúig nem volt mindegy, ki melyik ajtón lépett be a templomba, illetve hol foglalt helyet. MÁNDICS Mihály 1995. 156. 4 A bunyevácok letelepedésére: KŐHEGYI Mihály 1997. Katymár 18. század eleji népességéről: KŐHEGYI Mihály 2000. 5 A németek 18. század végi Katymárra telepedéséről Rogerius Schrillingre hivatkozik: ZORN Antal 1997. 154. 6 A családnév -cs, illetve -ts végződéssel egyaránt előfordul a forrásokban. 7 A Latinovics család Katymár megszerzésére tett kísérleteiről: KŐHEGYI Mihály 1992. 8IVÁNYI István 1909. 93.; WINKLER Pál 1909. 338.; HELLENBARTH, Maria 1980. 46., 48. 9 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: KFL.) I. 1. b. Katymár 1893/1796/336. 83
