Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Schleininger Tamás: A solti járásban letelepedett cigány családok összeírásai Mária Terézia korában
SCHLEININGER TAMAS A SOLTI JÁRÁSBAN LETELEPEDETT CIGÁNY CSALÁDOK ÖSSZEÍRÁSAI MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN (Forrásközlés) A magyarországi cigányság helyzetével, rendezésével kapcsolatban, az ezerhétszázas években több rendelet, rendelkezés látott napvilágot mind Mária Terézia, mind II. József részéről. A „felvilágosult abszolutizmus” azt jelentette - ebben a kérdésben -, hogy a cigányüldözés, -üldöztetés helyett, nyugat-európai mintára, letelepítésük és az ezzel járó kötelezettségekbe való szerepeltethetőségük (figyelemmel tartásuk, adóztatás!), egyszóval az őslakosságba való beolvasztásuk került előtérbe. Ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy bevonhatóakká váltak a törvényi előírások hatáskörébe. (A központi intézkedések különben 1724-ben kezdődtek, amikor is III. Károly elrendelte a kóbor cigányok összeírását - úgy tűnik először és utoljára -, letelepítésüket, ellenkező esetben elűzetésüket!) A letelepítési kísérlet tehát kettős igényből fakadt: egyrészt egy bizonyos számú néptömeg adóztathatóvá vált volna, másrészt - a vándorló sorstársakkal szemben -, a közbiztonsági előírások is alkalmazhatóak lettek volna rájuk Ahhoz, hogy ez az uralkodói, de egyben társadalmi törekvés is megvalósulhasson, időről-időre számot kellett vetni az „alkalmazás tárgyával”, azzal a népréteggel, annak számával és különböző statisztikai adataival, akire ezek a kívánalmak, megkötések vonatkoztak. A XVIII. század közepétől a vármegyék folyamatosan tettek eleget beszámolási kötelezettségüknek, azaz többször is összeírták a területükön összeírható, kvázi letelepedett roma népességet. Ezek az összeírások egyrészt azért nem lehettek teljesek (ha a mai statisztikai adatok komplexitását vesszük figyelembe!) mert - mint azt már az előbb jeleztük -, a vándor életmódot folytatók technikailag sem voltak felmérésre alkalmasak (még az is előfordulhatott, hogy számszerüségükben meghaladták a letelepedetteket!). Másrészt az összeírás célja annyira egyértelmű „célirányos” és „beszűkült” volt, hogy azok az esetleges szempontok, amik nem ezek szolgálatában állottak, egész egyszerűen érdektelenek voltak, azaz fel sem merültek. A felmérések, összeírások nem „szociológiai szempontból” íródtak! ... Ezért aztán eléggé nehéz a dolga a tanulmányírónak akkor, amikor általános konklúziókat próbál levonni az első, majd a nyolc évre rá született felmérésekből. Egyik felmérés sem próbál kapcsolatot teremteni a cigányság, illetve a velük együtt élő többséggel; egyik felmérés sem tartalmaz utalást - de még csak nem is, vagy aligalig következtethetünk belőlük - a cigányság akkori életmódjára; konkrét rovataiban is lapidáris, sematikus válaszok szerepelnek. (Az első felmérésben mindazon családfenntartók, akik nem „kovácsok”, azok „hegedűsök”, esetleg „kovácsok” is, meg „hegedűsök” is). A további összeírásokban a foglalkozás meghatározásoknál is túlteng a kovács és a hegedűs mesterség: előbbinél ritka az olyan eset, amikor megfogalmazódik a mester51
