Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kováts Györgyné Kosztra Ilona: A tésztafélék szerepe a kiskőrösi szlovákok táplálkozásában
A tölteléke túró, sósán, esetleg kaprosán, édesen, mazsolával (régen a mazsola kizárva!), káposztásán, borssal, cimettel édesen, végül ma, amikor már nem csak Kurucz bácsi vesz kilo cukrot - borügynök volt valaha -, nem pedig 3-4 kockát, vagy 10 dkg kristályt, ahogy a többiek, van diós, mákos rétes is, sőt, krumplis. Az a mondás járja, amelyik lány nem tud kere rétest sütni, nem mehet férjhez. Az ünnepeken kívül „pamodába”, vagyis a kismamának az ebéd mellé kerek tálon 3 egymásra rakott kerekrétest vittek, de krumplist soha. Hogy sok teje legyen, a forrásban lévő tejbe frissen reszelték a tarhonyát. Jellegzetes tésztaféleség volt régen lakodalomkor az „örömkalács”, a „radisznyik”. Sok tojással, vajjal, élesztővel, tejjel gyúrt tésztából, a szélét még fonott kalácspánttal is díszítették, melynek egyik ágába kakaót gyúrtak. Ezt menyecskévé öltözve deszkán, a menyasszony által vásárolt nagyméretű zsebkendővel takarva a násznagy vitte be az ő kíséretével, a násznagy vágta apró darabokra, a menyasszony kínálta végig a vendégeket, s a zsebkendő végül a násznagyé lett a szolgálataiért. Szó essék még a jeles ünnepekről: Karácsony estén elmaradhatatlan volt a guba, tejjel leforrázva, mákkal. Húsvétkor a főtt sonka a levében főzött tojással. Pünkösdkor a gyerekek konfirmáltak, a vasárnapi ünnepi ebéd járta. Szilveszterkor vagy bab, vagy lencse, a lényeg, hogy a sok apró szem sok pénzt jelentsen. A nagyobb mezőgazdasági munkák alkalmával nem vittek ki főtt ételt, csak szalonnát, kolbászt, esetleg sajtot. Itthon várta, a legtöbbször, birkapaprikás a dolgozókat, nem járt akkor oda a liter bor, csak 1-1 pohárkával. Halotti tor sem volt. Mivel háztól temettek, temetés után a legszűkebb rokonság jött össze utána, s brindzás kenyérrel vendégelték meg őket. Ma már minden téren nagyobbak az igények, vannak háztartási gépek, sütnek linzereket, piskótákat. A lakodalmakat vendéglőben rendezik, a radosznyik is gazdagon díszített piskóta csoda. A kiskőrösi beszámolómat ismét Leska idézettel fejezem be, azzal, amivel a Kiskőrös történetét elsőnek megírt műve végződik 1810-ben: „ Védd, ó Isten, ezt a várost, Minden bajtól, veszélytől, Sok jót adtál minekünk most, Sőt arról is meggyőztél, Hogy jó Atyánk akarsz lenni, Jövőben is védelmezni. Méltóztass hát velünk lenni, A bajt tőlünk messze űzni, Engedj majdan is ujjongni, Hogy ez a nép kiskőrösi. ” 252
