Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kováts Györgyné Kosztra Ilona: A tésztafélék szerepe a kiskőrösi szlovákok táplálkozásában
csütörtök: paprikás krumpli péntek: bab vagy káposzta szombat: kalács félék „csícserica”, fánk „röcsöge” kalácsok Az előbb felsorolt „speciális” ételek: Hagymaszósz: Szalonnát szeletekben megsütni, majd a zsírjába liszt, paprika, felönteni vízzel, sok karikára vágott hagymát belefőzni, míg megpuhul, só is kell, ha a szalonnától nem elég sós. Ezt kenyérkével kézzel mártogatni. „Vakarcsé”: Kelt tésztába egész töpörtyük, így is kel még kicsit, aztán kerek nagy szaggatóval kiszaggatni, még a tepsziben is kel kicsit, kemencében megsütni, de előbb tejjel megkenni, s mikor kisült, megint tejjel megkenni, így puha lesz. „Röcsöge”: a nyers krumplit lereszeljük, teszünk bele lisztet, 1-2 tojást, hogy keverhető lágy tésztát kapjunk, fűszerezzük sóval, borssal, kevés köménymaggal, áttört fokhagymával, 1 apróra vágott pirított hagymával, majorána. Ezt a masszát vagy kizsírozott tepsziben - vékony legyen - tejföllel a tetején kisütjük, ilyenkor apróra vágott szalonna is jöhet bele, vagy palacsintasütőn „plackákat” sütünk belőle. Vagy így-vagy úgy, ezt melegen fogyasztjuk. Különleges ünnepi sütemények voltak régen a következők, illetve még ma is azok: „Hólabdy”: Ennek az eredetét, magyar nevét nem sikerült kiderítenem. A korombeli adatközlőm az édesanyjától tanulta, tehát 100 évvel ezelőtt már sütötték a speciális sütő segítségével, mely olyan, mintha 2 öblös lyuggatott merőkanalat fognánk össze. Sajnos, ma már vásárokban sem árulják. A tésztája: 10 tojás sárgája és 1 egész tojás, kevés tejszín, vagy 5-6 dkg olvasztott vaj, kevés porcukor - lehet vaníliás, jó evőkanál pálinka vagy rum. Annyi liszt, hogy jól gyúrható tészta legyen. Úgy mondják, amennyit felvesz. Nem árt, ha utána legalább fél órát áll hideg helyen. Tehát a tésztája olyan, mint a csörögéé, amit herókának hívnak a körösi szlovákok. A pihent tésztát nagyon vékonyra nyújtsuk, aztán ahány ház, annyi szokás. Van, aki kerek lapocskákat, kb. 15 cm-eseket, más négyszögleteseket, vagdal nem egészen a szélükig derelyevágóval ujjnyi szélesekre, hogy a szélüknél óvatosan összefogva a „sütőjükbe” helyezhesse, de van aki megfelelő hosszúságú ujjnyi széles szalagokat vág, s azokat helyezi lazán a „sütőbe”. Olyan másfél literes fazékban kell olajat forrósítani, úgy süllyeszteni bele a „sütőt”, hogy az olaj ellepje, pár pillanat alatt megsül, forrón porcukorral megszórva helyezzük tálra. „Sztudienka”, vagyis a hidegen kőtt: 2 dl olvasztott zsír, 2 dl tejföl, 4 egész tojás, 'A dl tejben felfuttatott élesztő, és annyi liszt, amennyit felvesz, tehát ne legyen kemény. Pici só is! A tésztát kicsit megzsírozott szalvétába kötjük, lazán, és úgy merítjük hideg vízbe, hogy a csomózás legyen alul. Amikor megfordul, tehát a kötés lesz fent, kész. Lisztezett, kristálycukorral is megszórt deszkán nyújtjuk, összehajtogatjuk. 2-szer ismételjük még ezt, ugyanígy, lisztes, kristálycukrozott deszkán. Majd az ujjnyi vastagra nyújtott tésztából derelyevágóval másfél ujjnyi széles kb. 7-8 cm-es stanglikat készítünk, mielőtt zsírozott tepszire tennénk - bár most már kapható megfelelő sütőpapír a tepszi aljára, a stanglikat óvatosan kicsit megtekerjük, így szebbek lesznek. De vághatjuk négyszögletesre is, kiflivé formálva tölthetjük lekvárral, úgy sütjük meg. Nemcsak jeles napokra, de a szombati tésztasütés szokott csemegéje a „rejtesa”. Valószínűleg az „Őshazában” „strúdlyának” hívták, mint az én gyerekkoromban, de ma, küzdve a germanizmus ellen a hivatalos neve Szlovákiában „závin”, vagyis ’tekert’. A körösiek maradtak a rejtesánál. 251
