Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kováts Györgyné Kosztra Ilona: A tésztafélék szerepe a kiskőrösi szlovákok táplálkozásában
Ebéd Levesek: „csipetke”, tarhonya, krumpli, paradicsom, rántott leves köménymaggal, és az esedékes zöldséglevesek, tejfölt a paradicsomlevesbe se tettek, no, és szárazbab füstölt hússal, volt család, ahol hetente kétszer is: kedden, pénteken; „haluskák”: a metélt „srégre” vágva, túrós, csak sósán, krumplis, káposztás: borsosán, de volt, aki meg is cukrozta, cimetezte, mákos (a szegények inkább eladták), brindzás, sajtos. Rántásos galuska a „glgany”, de rántásos „gelegyinky” is, vagyis apró krumplistészta gombóccá formálva, csirkepaprikás, természetesen galuskával, mákos núdli, prézlis lekváros barátfüle („pirohy”), mákos guba („opekance”), palacsinta. Vacsora Krumplis pite (aminek a tésztája olyan, mint a núdlié, csak élesztő is van benne). Krumplis „maliga”: az áttört krumplit fakanállal vízben kevergetni, mikor forr, lisztet szórni bele, sűrűsödésig, tányérra szedve a tetejére pirított hagyma, és paprikás zsír. „Sztrapacska”: személyenként öklömnyi krumpli lereszelve, liszt, 1-2 tojás (a szegények nem tettek), só: hogy a „lopárikon” - vágódeszkán - szaggatható legyen forrásban lévő vízben. Előbb azonban lábasban elő kell készíteni a kisütött töpörtyű zsírját, mert ebbe szedjük ki a sztrapacskát, tányérra szedve ki-ki töpörtyűt („škracskát”) szed rá. Sajnos, kiment már a divatból, hogy forralt birkatejet, „zsintyicát” igyanak hozzá, már a szlovákiai sztrapacska csárdákban is csak 1 korsó „habart” hideg aludttejet adnak hozzá. Tejben főtt köleskása: ki cukrosán, ki pirított hagymásán, kukoricakása, forró vízbe vagy tejbe öntve besürűsödésig kevergetve, kukorica görhöny: az átszitált darált kukoricának csak a „nagyjából”, azt előbb leforrázva, tejjel kikeverve, kevés liszt, 2-3 tojás, vaj vagy zsír, só, s aki szereti, cukor, kikent tepsziben ellapítva, pirosra sütve. Tejespite: főleg „föccstejből”, tehát a borjazás utáni első fejés, ebbe, sárgás lenén, kevesebb tojás kellett; lágy élesztős tészta, cukrosán, kemencében sütve. Tejfölös lepény: kalácstészta, a tetején tejfölös túró, áttört kevés krumplival, pár tojással felkeverve, a teteje megszórva fahéjas cukurral így sül ki kemencében. Meg túrós gubát is említ itt. Vasárnap az ünnepi ebéd Érdekes, hogy nem baromfi, hanem marhahúsleves, sok zöldséggel, gyömbér és szerecsendió is, a tészta pedig „šiflike”, vagyis „srégre vágott” metélt. A főtt húshoz torma, paradicsom vagy fokhagymaszósz. Utána szívesebben főztek birkapaprikást, mert az a hús volt a legolcsóbb, mellé inkább krumplit, salátát, uborkát, savanyú káposztát. Befőttet a szegény parasztok nem tettek el télire. De délben „süteményt” se ettek, a szombati maradékot reggelire ették meg. Ebéd után gyümölcsöt, télen pedig „štepkáť’-aszalt gyümölcsöt rágcsáltak a nők és gyerekek, a férfiak persze borocskával öblögették a torkukat. A heti étrendet két oszlopban írom le, az első a szegényebb családé, ahol tehén nem volt, a második a jómódúaké, akik vajazhattak, felhasználták a savót is, bár savós pitét nem sütöttek, de ecet helyett inkább savóval savanyították a megfelelő ételeket. hétfő: maradék vasárnapról kedd: krumpli leves, hagymaszósz szerda: tészta /„haluška”/ bableves, füstölt hús krumpli leves „vakarcsé” tészta /„haluška”/ 250
