Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Simon András: Aratóünnep Zenta-Felsőhegyen
tozás elmúlt másfél évtizede a kisközösségek, a helyi társadalom újjászervezését, újjászerveződését is szükségessé tette. Jogilag is lehetővé vált olyan civil szervezetek, egyesületek megalakítása, amelyek a hagyományápolás vagy hagyományteremtés által létrehozott szokásrenddel igyekeztek saját csoportjukat meghatározni, összetartani, vagy éppen sajátos kultúrájukat másokkal megismertetni. „A társadalmi szervezetek száma az 1989-es rendszerváltás után - a határon innen és túl - jelentősen megnövekedett. Céljuk többnyire a nemzeti tudat ébrentartása, a hagyományok ápolása, a népi kultúra értékeinek megőrzése, megmentése, kutatása. ”11 E törekvések megvalósulását példázzák a Vajdaságban egy évtizede folyamatosan megrendezett aratóünnepek, aratóversenyek. A következőkben a Zenta melletti Felsőhegy aratási ünnepének példáján igyekszem értelmezni e jelenséget. A Vajdaságban elsőként az 1990-es évek első felében a felsőhegyi művelődési egyesület rendezett aratóünnepet. Őket követte a szajáni egyesület, majd a Bácska és a Bánság több települése is csatlakozott e kezdeményezéshez. A települések legtöbbjén az első próbálkozás az aratóünnep megrendezésére még faluszinten zajlott. A helyi rendezvények sikerén fólbuzdulva a falvak művelődési egyesületei és polgármesterei fontosnak tartották, hogy az egyes települések határán és közösségén túlmutatva, kistáj i-regionális szinten is megrendezzék az aratóünnepet. A bánsági Száján és a bácskai Felsőhegy a Vajdaság magyar településeire kiterjesztve (ide értve a szerémségi szórványokat is), majd magyarországi falvakat is bevonva tette nemzetközivé az egyesületi ünnepet. Az érintett községek egyesületei természetesen kölcsönösen meghívják egymást rendezvényeikre. A szajániak a felsőhegyi aratóünnepen ismerkedtek meg a magyarországi Kecel és Tabdi polgármesterével és aratócsapatával. Azóta rendszeresen járnak e két alföldi faluba is, akárcsak más magyarországi településekre (Csorvás-Békés m., Orc-Somogy m.), sőt megtörtént a kapcsolatfelvétel néhány romániai magyar faluval is. Az aratóünnep - mely napjainkban inkább aratóverseny formáját ölti - írásban is megfogalmazott célja a kézi aratáshoz fűződő hagyományok és népszokások megőrzése, valamint a rokon egyesületek közötti barátság ápolása. Az aratóversenyen nem csupán magyar csoportok vesznek részt: szerbek, bosnyákok egyaránt képviseltetik magukat. (Itt érdemes utalnunk arra a tényre, miszerint korábban a Bácska gabonatermő vidékére aratás idején bosnyákok is eljártak summásként.* 12) 2000 nyarán - anyagi okok miatt - a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület nem rendezett saját falujában aratóünnepet, de július 9-én részt vett a felsőhegyi rendezvényen.13 Ez alkalommal kísértük el Felsőhegyre a szajáni aratókat. Az egész napos eseménysor megfigyelése, interjúk és fotók készítése mellett videokamerával is rögzítettük az ünnep és a verseny mozzanatait. A szajániak kora reggel, bérelt busszal indultak Felsőhegyre. Fiatalok és idősek, asszonyok és férfiak egyaránt jókedvűen, egymást viccesen ugratva, majd nótára gyújtva utaztak a verseny helyszíne felé. A borongós, hűvös nyári reggelen már az autóbuszon előkerült a tarisznyákból a zamatos házi pálinka. Felsőhegyre csöpörgő esőben érkezett meg az autóbusz. A gyülekező csoportokat egy nagy sátor alatt fogadták a szervezők pogácsával, kiflivel és itallal. A Vajdaság számos települése képviseltette magát. A versenyre nevezett csapatok még mielőtt a mezőre indultak volna, a vendégfogadó sátor melletti épületben közszemlére bocsátották a falujukban aratás idején hagyományosnak tartott ételféleségeket és italokat. Ugyancsak kiállították az arató'1 KARÁCSONY MOLNÁR Erika - TÁTRAI Zsuzsanna 2000. 666. 12 KOVÁCS Endre 1992. 13 A szajáni hagyományőrző egyesületek tevékenységéről részletesen lásd: SIMON András 2003. 21
