Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
1930- ban létrejött az Országos Névmagyarosító Társaság, melynek védnökéül József főherceget, Serédi Jusztinián hercegprímást, Józan, Ravasz és Raffay protestáns püspököket és báró Szalay Gábort, a Magyar Posta vezérigazgatóját választották. A mozgalom célját a következőképpen fogalmazták meg:”a társaság feladata lesz az egész országra szóló és a névügy minden ágazatára kiterjedő mozgalom irányítása és megszervezése, a magyar névanyagnak népszerű alakban való kiadása, nyilvántartása és terjesztése, a névmagyarosítás hibáinak kiküszöbölése. A felhívás szól minden magyar emberhez, de különösen az egyház, a tanügy és a közigazgatás vezetőihez, a hivatalok főnökeihez, a társadalmi egyesületekhez, a magyar gazdaközösség és munkásság szervezeteihez.”32 1931- ben, Baja szerb megszállása megszűnésének 10. évfordulóján Vojnits Ferenc polgármester törvényhatósági közgyűlésen többek között az alábbiakat mondta: „E helyről is kérem ezért Baja város idegen hangzású nevet viselő polgárait, akiknek lelkében a nemzeti érzés izzó tüze ég, hogy öntudatos és mélységes magyar lelkületűk igazolásaként vegyenek fel magyar nevet... Ha indítványom megértő lelkes visszhangra talál, úgy én leszek az első, aki öntudatos és mélységes nemzeti érzésem külső megnyilvánulásaként gyermekeimmel együtt magyar nevet kérek.33 ígéretét betartva a Borbíró nevet vette fel. 1933. július 22-én a kormány a névmagyarosításokat szabályozó rendeletet adott ki, amely lényegesen megkönnyítette a hivatalos eljárást. A kétpengős illeték nem jelentett különösebb megterhelést, szegénységi bizonyítvány felmutatásával pedig ingyenes volt az eljárás. A közalkalmazottak esetében mindössze egy pengő volt a díj, amiből kiderül, hogy elsősorban ezt a réteget célozták meg. A belügyminiszter 80-100 000 névmagyarosításra számít egy éven belül. A rendelet pikantériája, hogy annak a belügyminiszternek az idején teljesedik ki, akit dr. Fischer Ferencnek hívtak, s csak vitézzé avatása után lett a neve Keresztes-Fischer Ferenc.34 1939-ben dr. Mester Miklós kormánypárti képviselő a parlamentben beszédet tartott, melyben újabb névmagyarosítási akció indítását tartotta fontosnak. A javaslatot a sajtó nagy tetszéssel fogadta, elsősorban a Magyar Rádió, amely rövid idő alatt 150 adást közvetített minden hullámhosszon az Országos Névmagyarosítási Társaság elnöke, dr. Somodi (Klaszák) közreműködésével. Dr. Mester Miklós akcióját a nemzetiségek azért is tartották veszélyesnek, mert a soron következő népszámlálás kapcsán akik anyanyelvként a magyart adják meg, azoknál feltétlenül követelményként állítaná a névmagyarosítást.35 A Nemzeti Munkaközpont elnöke, dr. Márton is előadóesteket tartott, melyben hazafias kötelességként nevezte a névmagyarosítást. 1939. március 28-iki ülésén a „Turul” Diákszövetség olyan határozatot fogadott el, hogy tagjai közül a nem magyar hangzású neveket viselők magyarositani kötelesek.36 Külön fejezetet érdemel az 1941-es népszámlálás előkészítése. Teleki Pál miniszterelnök kívánságára 1941-ben az eddig csak anyanyelvre rákérdezés mellett külön tudakolták az emberek nemzetiségét is. Eközben a számlálóbiztosok szívesen vették, mert utasításba kapták, ha a nemzetiséget tudakoló kérdőpontra a kérdezettek azt vála-32 KŐHEGYI Mihály - MERK Zsuzsa 1992. 234. 33 BKMI 1992. 235. 34 WEIDLEIN, Johann 1959. 50. 35 WEIDLEIN, Johann 1959. 278. 36 Uo. 213
