Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században

szólták, hogy ők németül, románul, horvátul stb. beszélő magyarok. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy pl. közel 200 ezer német lett a statisztikában magyar nemzetiségű.37

Az 1940-ben aláírt magyar-német kisebbségi megállapodás külön pontban foglalkozik a névváltoztatással: „Magyar részről kerülni fognak minden olyan rendszabályt, amely a kényszerű asszimiláció céljait szolgálná, különösen a népi német családnevek magyarosítása útján. A népcsoporthoz tartozó személyeknek joguk van arra, hogy a családjuk által előbb viselt nevet újra felvegyék.” Akik viszont ezzel éltek, rosszul tették, mert a II. világháború után ezeket hazaárulókká, háborús bűnössé nyilvánították, sokukat kitelepítették.

A világégés után a kitelepítéstől való félelem is vezette a névmagyarosítókat. Ebben több párt tevékeny segitséget is nyújtott. (Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt)

A tömeges igényre reagálva 1945. február 23-án az Ideiglenes Kormány rendeletet adott ki a névváltoztatás szabályzásáról, amely tulajdonképpen az 1933. évi kiegészítése.

A kérelmet az előélet (1939. január 1-jéig visszamenőleg) vizsgálatával kötik öszsze, s 50 év felettiek névváltoztatását nem engedélyezik.

Az elkövetkezendő években a névváltoztatás kimondottan önkéntes alapon történik.

AZ EGYHÁZAK A MAGYAROSÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN

A magyarosítás egyházi vonalon tulajdonképpen már az ellenreformáció idején megkezdődött. Környékünkről példát azonban csak a későbbi időkből tudunk.

Az első ilyen eset Madarason fordult elő 1792-ből. A község lakóinak száma 2169. Ebből 1308 a német, akik nem tudnak magyarul. A plébános a magyarosítás híve. Véleménye szerint elég havonta egy prédikáció németül és szlávul. 4 hívő gót betűs levelet írt a kalocsai érseknek 1803-ban, mert az akkori plébános még az egy prédikációt is sokallta. Arra hivatkozott hogy mindössze 225 német van a faluban. (!)

A kérelem eredménytelen volt. 1822-ben új kérelmet nyújtottak be sérelmeik orvoslására, melyet ezúttal kivizsgáltak. A kérést elutasították, mert most már nem 270-en vannak a németek, hanem 259-en. Az ifjúság pedig annyira elmagyarosodott, hogy maga a plébános sem beszél különbül magyarul, mint ők! „Ezért most teljesen felesleges lenne akár az iskolában, akár a templomban német nyelven valamit is elkezdeni, és azt, amit eddig hazánk nyelvéért tettünk ily módon lerontani.” A cél világos volt. Egy 1837-es statisztika szerint Madaras színtiszta magyar faluként szerepel.38

A Katolikus Egyházon belül íratlan szabály volt, hogy akik Rómában tanultak, felszentelésük után magyar hangzású nevet kellett felvenniök.

A Kalocsai Főegyházmegyében tevékenykedő Bemakovics József 1805-ben Bemátfy nevet vette fel.39 Igaz, ő nemes volt.

Egy évszázaddal később a katymári származású pap, Kari Ádám 1904-ben Károly, dr. Pahl Mátyás 1907-ben a Pál nevet vette fel. De folytathatnám a felsorolást országos példákkal, a katolikus Serédi (Szapucsek) Jutsziniánnal, Mindszenti (Péhm) Józseffel, a református Ravasz (Wolf) Lászlóval.

Az egyházak szerepét a magyarosítási törekvésekben jogilag megalapozta az 1840. évi törvénycikk, amely kimondta, hogy a felekezetek magyarul tudó papokat kell hogy alkalmazzanak.

37 KŐVÁGÓ László 1982. 59.

38 KŐHEGYI Mihály 1992. 47-48.

39 LAKATOS Andor 1998. 117.

214