Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
Tisza István miniszterelnök 1914-ben a képviselőházban mondotta: „Az 1868-as törvényt nem vittük át a gyakorlatba, mert az a magyar állam számára öngyilkosságot jelentett volna. Ezért a kormányzat nem érdekelt annak végrehajtásában.”25 1917-ben jelent meg Lengyel Zoltán Magyar névkönyve. A könyv utószavában ezt írja: „A világháború megmutatta, hogy csak önmagunkban, magyarságunkban bízhatunk ... Magyarrá kell lennünk mindnyájunknak és mindenben. A név nagy tényező.” A nemzetiségi politika gyökeres változása következett be az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején. A nemzetiségiek által lakott területen regionális autonómia jött létre, később külön nemzetiségi minisztériumot szerveztek. A változások azonban nem sokáig éreztették hatásukat, mert az 1920. június 4-én aláírt trianoni szerződés gyökeres változásokat hozott. A két világháború közötti magyar kormányok nemzetiségi politikáját a kényszermagyarosítás és a kényszerasszimiláció jellemezte. Minden rendelkezés, törvény megtévesztő volt: intem körlevelek gondoskodtak, hogy ne tartsák meg. Szentfülöpi Antal szerint a korszakot a föszolgabírók, a jegyzők, a csendőrség cinikus és homogén együttműködése jellemezte.26 A Trianon utáni névmagyarosítási akció elindítása tulajdonképpen a vitézi rend létrehozásával kezdődött. A világháborúban hősiesen helytálló tiszteket és közlegényeket avatták vitézzé, de akiknek idegen hangzású nevük volt, magyar nevet kellett felvenniük. Akcióba lépett a honvédelmi miniszter, Gömbös Gyula is, aki 1930-ban levelet intézett minden hadtestparancsoknak, melyben kívánatosnak tartotta - különösen a fiatal tisztek tekintetében - hogy a tiszteknek magyar hangzású neve legyen. A parancsnokok erre úgy intézkedtek, hogy az érdekelteknek határidőt szabtak a magyarosítási kérelmek benyújtására.27 Ennek ellenére nem a vártnak megfelelően alakultak ott a dolgok. A tábornokok nem akarták nevüket megváltoztatni. Ez egy rossz példa volt a tisztek és a legénység számára.28 A sportolók sem maradhattak ki az akcióból. Egy éjszaka alatt minden német vagy szlovák nevet viselő sportoló magyar nevet kapott, (pl. a labdarúgó Vogel - Fogoly, Hierzer - Híres lett). A sportolókat a csendőrség követte. Nem is sokára az egyik napilag közzé tette, hogy a csendőrség kötelékében már idegen hangzású nevet viselő személy nincs. A rendőrség esetében például a Budapesti Rendőrkapitányság körlevelet adott ki, amelyben leírják, hogy a rendőri poszt bizalmi állás, ezért csak nemzeti szempontból megbízható személy vehető fel. Ennek elengedhetetlen feltétele a magyar név.29 A sorban a következő a MÁV volt. Ott nem csak a vezetők, középvezetők, de a váltókezelők és a napszámosok is felszólítást kaptak a magyarosításra.30 A tanítók, tanárok sem maradhattak ki a sorból. A budapesti királyi tanügyi főigazgató kéri a budapesti iskolaigazgatókat, hogy tanáraik és tanulóik között a magyarosítást propagálják.31 25 WEIDLEIN, Johann 1955. 11. 26 SZENTFÜLÖPI Antal 1988. 93. 27 WEIDLEIN, Johann 1959. 48. 28 WEIDLEIN, Johann 1959. 54. 29 WEIDLEIN, Johann 1959. 52. 30 WEIDLEIN, Johann 1959. 52. 31 WEIDLEIN, Johann 1955. 45. 212
