Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Lepár Karolina: Horgosi magyar borbélyok
LEPAR KAROLINA HORGOSI MAGYAR BORBÉLYOK Horgos a mai Szerbia és Montenegró északi részén, a magyar határ mellett terül el. Szomszédos települései Röszke, Martonos és Bácsszőlős. Trianon előtt Csongrád megye legdélebbi települése volt. Alapítólevele 1772-ben keletkezett. A szegedi Kárász Miklós főjegyző vette meg Mária Teréziától pusztaként, és az 1770-es években kezdte betelepíteni, eleinte csak magyarokkal, majd később szerb telepesekkel is. Jelenleg a lakosság 80%-a magyar, 5%-a szerb, 10%-a cigány és 5% egyéb nemzetiségű. A lakossága jelenleg 6800 fö. Horgoson jelenleg öt borbély működik. Ebből hárman vannak, akik még igazi értelemben nevezhetők borbélynak, azaz hajat vágnak és borotválnak is. Ok még végigjárták a borbéllyá válás lépcsőfokait és iskolában tanulták a mesterséget. Tanács János Sándor, Ozsvár András és Lepár Piroska tősgyökeres horgosi családból származnak. Az ötvenes évek elején kezdtek dolgozni, és annak ellenére, hogy nyugdíjasok, a mai napig folytatják mesterségüket. Ozsvár András 1930-ban született. Gazdacsaládból származik, szülei 11 hold földön gazdálkodtak, volt házuk benn Horgoson és tanyájuk is volt a Kispiac melletti a Kőrösódalba, Ozsvár András ott született. Horgoson tanulta ki a borbélymesterséget. Helyben volt az inasiskola, a Kárász kastély épületében, ahol minden szakma együtt tanult: velünk tanultak a kovácsok meg a bognárok is. Miután befejezte az iskolát, 14 évesen inas lett Szvobodánál három évig. Mikor fölszabadult, 1 évig volt segéd még nála, majd elment Pozsarevácra. Itt két és fél évig dolgozott egyetlen magyar borbélyként a környéken. Megnyerte a két város közt zajló borbély versenyt. Ezután két évig volt katona Montnegróban. A katonaságnál is végzett borbélymunkát. Miután visszajött, elment mestervizsgára. Akkor az volt a törvény, négy évig kellett segédként dolgozni, utána nyithatott csak üzletet. Később már nem a mesterséget kérték, hanem politikából vizsgáztak. Ezzel kapcsolatban Ozsvár András elmesélt egy történetet, amikor az egy bognárnak készülő ismerőse elment vizsgázni, és azt kérdezték tőle milyen a zászló: - Hát piros-fehér-zöld! - válaszolta. Azonnal meg is buktatták. Aztán elmentem helyette én vizsgázni, én jó voltam politikából, megtanultam a katonaságnál. A katonaság után megnősült, helybéli lányt vett el, szülei nem szóltak bele a párválasztásba. A „főd a főddel házasodik” ekkor már csak a nagygazdáknál volt fontos. A borbélymesterség mellett elvégzett mindenféle fizikai munkát. Saját földjük öszszesen 5 hold volt, szőlő és gyümölcsös is volt, emellett fogtak föl még földet. A Kossuth utcán volt az üzlete, Szekeres György borbélytól vette át. Ma otthon, a konyhában dolgozik. Tanács János Sándor 1927-ben született Horgoson, módos család gyermekeként. Inaskodni 1942-ben kezdett Szegeden Ritter Ferencnél, két évet töltött nála, mert bejöttek az oroszok és lezárták a határt, többé már nem mehetett vissza. Arra kényszerítették, hogy lépjen be a Petőfi-brigádba, de ő inkább átszökött Magyarországra. Miután Tito amnesztiát hirdetett, hazajött. Büntetésképp traktorvezetői tanfolyamra küldték. 1948-ig a Bácska birtokon dolgozott, utána elvitték katonának. Három évig volt katona, egy évig tisztképzőbe járt. Ez idő alatt csak borbélysegédként dolgozhatott. Miután hazajött a Kis- Iván borbélyhoz szegődött fél évre, ugyanis ennyi hiányzott, hogy felszabaduljon. Ezek 175
