Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"

Részletgazdagságuk, életszerűségük miatt váltak néprajzilag értékelhetővé. Külön­böző történelmi események, politikai helyzetek hívták őket életre. Ez a kor, amelyben Zöldy Pál is alkotott, egy bizonyos korszak végét jelentette, a megtörtént események fel­dolgozásra és értelmezésre vártak, hiszen a világháborúkat megélt generációk számára lezárult egy korszak. Akár a honvágytól, akár a rossz, illetve jó tapasztalatoktól, keserű­ségtől, tenni akarástól, a világ sorsán való fordítástól telítetten születtek meg írások, amelyeket viszont, jó időben és kellő szervezettséggel gyűjtöttek össze, fogtak egybe a kutatók, Magyarország, a Kárpát-medence, Európa szerte. Ezeket nevezték szervezett önkéntes néprajzi és honismereti mozgalmaknak. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete, Morvay Péter vezetésével írt ki minden évben Önkéntes Nép­rajzi Gyüjtőpályázatokat. Összefogta a jó írói vénájú parasztembereket és a paraszti szár­mazású, de már nem paraszti hagyományok között élő alkotókat. Általában kétféle elvá­rást támasztottak a pályázatokkal szemben. Az egyik cél, annak érzékeltetése volt, hogy az akkori kort szebbnek, jobbnak mutassák, mint az egykorit, másfelől viszont a népéleti jelenségek részletező bemutatására törekedtek. A pályázók szakmai továbbképzését minden esetben az biztosította, hogy mielőbb megkapták munkájuk részletes bírálatát. Zöldy Pál munkái 1957-től, 1974-ig folyamatosan díjjazott pályamunkák, kiválóan megfeleltek és pénzjutalomra érdemesek voltak. A szegedi Móra Ferenc Múzeum adat­tárában talált bírálatok, elemzések meg is indokolják ezt. Kiadásukra nem kerülhetett sor, hiszen dolgozatai minden esetben a határon kívül rekedt Bácstopolya népéletét örö­kítették meg és az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé kötetbe szerkesztésüket. Az életrajz, élettörténet és visszaemlékezés műfaji meghatározása Zöldy Pál, rögzítője volt saját emlékeinek, írásaiban érdekesen keveredik a szak­­irodalomszerü alaposság, a pályázati feltételeknek való megfelelni akarás, ugyanakkor a személyes hangvétel és leplezetlen érzékenység szülőföldje és családja iránt. Nem tudo­mányos írás, de nem is nyers, kidolgozatlan visszaemlékezés, mely vágyálmokat mesél el, leginkább szórakoztató céllal. Dobos Ilona szerint, fontossá akkor válik ha az elbe­szélők idegen környezetbe, megváltozott élet- és munkakörülmények közé kerülnek.5 Zöldy Pál írásai kapcsán értelmeznünk kell az élettörténetek, életrajzok sajátos­ságait is. A teljes életpályaképek gyűjtését az egyéniségkutató iskola kezdte, ugyanis megmutatta a személyiségnek az élettörténetek által tükrözött vonásait, amelyek együt­tesen adnak magyarázatot arra a kérdésre, hogy mi az egyéniség helye és szerepe a nép­­költészet alakításában, továbbadásában.6 Az életrajzok nemcsak a paraszti írásbeliség számottevő dokumentumai, de a társa­dalomtudomány jelentős forrásai is. A rokontudományok közül a történelem, pszicho­lógia, szociológia, politológia, antropológia, irodalom ugyanúgy használja az életrajzo­kat, csak másképp. Az élettörténeteknek kétféle tudományos értékelése létezik. Először is lehet egyfaj­ta „gyűjtőmedence”, források, adatok halmaza, tudományos szempontból hasznosítható, hiszen a leggazdagabb részletekben, szokásokban, információkban, eseményekben. Ku­tatási eszköz. Jelentőségük abban van, hogy képesek egyfajta új látásmódban bemutatni a környezetüket. Másrészről viszont a hétköznapi ember életét teszi megértés tárgyává a társadalomtudományok számára és funkcionálhat önálló tárgyként is. Többféleképpen s DOBOS Ilona 1964.212. 6 MÁTÉNÉ Szabó Mária - MOHAY Tamás 1988. 201. 158

Next

/
Thumbnails
Contents