Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"
Zöldy Pál munkái és a műfaji keret ismertetése mellett szólni kell életéről, életének különböző állomásairól. Több dolgozata szól saját családjáról, kisebb-nagyobb történéseket, életmozzanatokat örökít meg. „Mennyit és hogyan írjunk magunkról? Az életünket kellene szavakkal lerajzolni, aprólékosan és árnyaltan, hogy aki olvassa, ne csak lássa a rajz minden vonalkáját, élesebb és mélyebb barázdáit, hanem lelki szemeivel lásson bennünket is: milyenek voltunk és vagyunk? ”3 Zöldy Pál 1889. június 19-én született, Bácstopolyán. Visszaemlékezését óvodás koránál kezdi, mert saját bevallása szerint onnan vannak tárgyi emlékei. „Felvillan a kép messze apró koromból: Nyári zápor esett. Mi, gyerekek hosszú ingben üldögéltünk a faltövében az eresz alatt; édesanyánk a konyhaajtó küszöbén állt és gondolatokba mélyedve nézte a hulló esőt. Már gondolkodó emberfióka lehettem, mert ezt a kérdést tettem föl: Édesanyám, most az egész világon esik az eső? — Majd megtudod, ha iskolába jársz. Felelt és befordult a konyhába. Analfabéta volt. Nagyon szeretett volna tudni, azért utalt az iskolára. Mi is az, amit érdemes följegyezni az ember életéből? Cselekedett e különbet, mint a másik ember, van e annyi érdeme, hogy említésre méltó legyen, hogy az utódok tudjanak róla, hogy tanulhassanak belőle. A leírásban se nem szépítettem, se nem torzítottam, mindent a „lovagiasság” szabályai szerint igyekezetem előadni, hogy az, folyamatos és értelmes legyen. Hogy miért írtam a magam életéről? Mert annyira szeretem a néprajzot, hogy az én cikk-cakkos életemben előforduló, igen vegyes változatok ismertetésével is hasznára szeretnék lenni. ” 1895-től Zöldy Pál iskoláskorú. Gyerekkori visszaemlékezései számos apró történetet tartalmaznak, melyekkel még színesebbé és olvasmányosabbá tette írásait. Szüleihez való erős kötődéséről tanúskodik az a történet, melyet több dolgozatában is elmesél. „Évközben történt. Már Jóska öcsém is a második osztályba járt. Egyszer egy délutáni iskola után, elkészültünk a másnapi leckével és édesanyánktól az utcára kéredzkedtünk játszani. A kemence padkáján ült, ez kedvenc pihenőhelye volt. Magához szólított bennünket és nagy ámulásunkra így szólt hozzánk: Tanítsatok meg engem olvasni! — előbb ránk nézett, aztán kötője csücskét sodorgatta, mint aki nagy gondban van. Jóskával szótlanul álltunk. Nem volt annyi sütnivalónk, hogy bármit is mondjunk: igen, nem; így vagy úgy, csak hallgattunk és hol édesanyánkat néztük, hol a lábunk ujjait. Talán nem is édesanyánk kérését fontolgattuk, hanem az utcai játékon járt az eszünk. A néma csendet édesanyánk törte meg: menjetek csak játszani! — de ekkor már emelte is kötője sarkát szemeihez, hogy letörölje vele kigördülő könnyeit, melyek a mi értetlenségünk miatt bújtak elő. Mi ketten pedig szinte kilopakodtunk a házból az utcára, nem tudtuk megérteni édesanyánk vágyát a betűismeret után. Mire megértettem édesanyám sóvárgását az olvasás tudománya iránt, már késő volt. ” Édesapjáról így ír: „Édesapánkfő törvénye a becsület, a becsületesen végzett munka. A felelősségtudat, a helytállás, a szavahihetőség voltak. Ezeket az erényeket oltogatta belénk már eszmélő korunkban, amikor még nem is tudtuk, mit jelentenek ezek a szavak. De lassan megértettük és vérünkké váltak; és még később már felelős korunkban el sem tudtuk képzelni másképpen az életet, mint egész emberként, becsülettel, felelőséggel. Ha Zöldy Pál életrajza 3 Az idézetek Zöldy Pál, Önéletrajz című írásából valók. A fejezetet is ezen dolgozat alapján építettem fel. 155
