Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"
a becsületedet elveszted, szegényebb leszel az ördögnél is, pedig az nagyon szegény, mert nincs lelke! - mondogatta egy-egy hiba elkövetése alkalmával adott figyelmeztetései közben. ” Minden olyan történet megelevenedik dolgozataiban, amelyek valamilyen formában a család illetve a közösség mindennapjaihoz hozzátartoznak. Gyerekként egészen katonáskodásáig alkalmi munkákkal, kanászként, cselédként segítette szülei háztartását. 1908-ban a topolyai katolikus plébánia vezetésére odahelyezett adminisztrátor mellett volt szobainas. Magánúton elvégezte a hatodik elemit, majd Szabadkára került. 1910. november 9-én vonult be a K.u.K. 86-ik gyalogezredéhez. Ennek az ezrednek két zászlóalja Szabadkán, egy Budapesten, egy pedig Szarajevóban állomásozott. 1913-ban a szolnoki állomáson kaptak munkát. Az anyagi nehézségekre való tekintettel, azonban áthelyezésüket kérték Miskolcra. Hamarosan kitört az első világháború. A galíciai harcok során ellőtték a bal lábát, így rokkanttá nyilvánították. 1915. december 28-án jó eredménnyel, befejezte a polgári iskola I. és II. osztályát. Abban az időben szervezték meg a Rokkantügyi Hivatal keretében a négyosztályos polgári iskolát, ahol a továbbtanulni kívánó rokkantak képezhették magukat. 1916. augusztus 28-án pedig sikeres vizsgát tett a négy év tananyagából. Ezután a Pénzintézeti Hadi Kórházba került irodai szolgálatra, a betegek nyilvántartását vezette és a vele kapcsolatos munkákat végezte. A Magyar Királyi Posta és Távirda igazgatósága^ Rokkantügy Hivatal útján, hadirokkantak felvételét és kiképzését vállalta. 1917. augusztus 20-án Szabadka I. számú postahivatalánál jelentkezett szolgálatra. 29 évesen feleségül vette a szabadkai származású Domokos Vilmát. Házassága után foglalkoztatta a gondolat, hogy megszerzi a Felső Kereskedelmi Iskolai érettségit, melyet 1920. június 14-én megfelelő eredménnyel fejezett be. „ 1920. június elején a szerb igazgatás már nem alkudozott velünk, hanem követelte, hogy esküt tegyünk, mert ellenkező esetben 48 óra alatt kiutasít bennünket az ország területéről és oda, soha többé vissza nem térhetünk. " „ 1920. július 8-án indult a kiutasítottak nagy része és rakodott a kiállított teherkocsikba. Mi a feleségemmel csak azokat a holmikat vittük magunkkal, amelyek a legegyszerűbb háztartásban nélkülözhetetlenek, a többit ott hagytuk, az anyósomra bíztuk, hogy őrizze, amíg visszajövünk: hittük, hogy Bácskát nem engedik át a szerbeknek! ” A szegedi Postaigazgatóságnál jelentkezett új elhelyezése miatt. 1920. április 19-én fiúgyermekük született. Orosházára költöztek. A postatiszti szakvizsga letétele után segédtiszti pozícióba került, majd 1924-ben postatisztté nevezték ki. 1927-ben, majd 1930- ban újabb előléptetésekben részesült. 1933-ban már postafotiszt és ugyancsak ebben az évben változtatta meg nevét Lőrikről, Zöldyre. „Az akkori magyar kormányban olyan emberek is ültek, akiknek az volt a felfogása, hogy aki magyarnak vallja magát, az viseljen magyaros nevet is. Az idegen hangzású nevek ellen háborút indítottak.” A negyvenes évek elején kérvényezhették volna a név visszacserélését, de már nem látták értelmét, ezért maradtak Zöldyk. 1938-ban áthelyezésüket kérték Szegedre Hivatali munkája mellett részt vett a Szegedi katolikus Ifjúság munkájában. Eközben megkapta a Magyar Királyi postafelügyelői címet. A másodi világháború kitörésével, kezdetét vette egy másik életszakasz. Fiukat is besorozták katonának. 1944. szeptember 30-án doktorált. Zöldy Pált 1945. december 15-én felügyelői állásában véglegesítették. 1947. július 28-án kinevezték főfelügyelővé. 1949. április 7-én bocsátották el és nyugdíjazták. To-156
