Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Schőn Mária: A germán istenvilág nyomai a hajósi svág folklórban
Nach ischt des so, nach muß ma en d Kiarch gau and muß nach des guattua. Annách hat ma nach escht a Ruah. And vaar ma des itt hat, gabt dea wild Jägr äwa nache an dr Nacht. Ackarmo ischt des jinig naganga, des ischt äwa nache. Dea wild Jägr sai iamal mit am Schlitta kamma. Wenn ’s Wentr gsei ischt, nach ischt V mit am Schlitta ganga. And andrsmal drna, wia s Weattr gsei ischt. Em Sammr ischt V nach mit am a Waga odr mit eappis kamma, abr ällawail mint egy kísértet [wie Geist, Seele], Sealla, mo dr wild Jägr nachi ischt, sealla ischt gstaarba gsei. Da ischt eappis vasprocha gsei and vaar sie des itt haud guattau, was ear valangt hat, solang ischt ear äwa zuruckkamma. Dr wild Jägr ischt zuruckkamma. Dea ischt solang kamma, bis sie des haud guattau, was sie ihm vasprocha ghätt haud. (K.F.) Azt mondták mindig a vad vadászról, ezekről a vad vadászokról, hogy ez valami viharféle lehet, mint mikor nagy viharok jönnek. Meghalt valaki a házban, és éjszakánként megjelent. Tisztán nem lehetett látni, csak a fényét, és néha hangot is hallatott. És ez a halott hangja volt. A házbeliek nem tudtak nyugodni, míg föl nem ajánlottak valamit a templomban. Aztán jött valaki, és azt mondta, valamit áldozzanak a templomnak, hogy nyugalmuk legyen. Úgy lehet ez, hogy jóvá kell tenni valamit, mert csak utána lesz nyugta. És mielőtt ez meg nem történik, addig a vad vadász éjszaka mindig követi őt. Akárhová ment, ez a nyomában volt. A vad vadász néha, ha tél volt, szánon jött, máskor is az időjárás szerint. Nyáron kocsival vagy mással, de mindig mint kísértet. Szóval akit követett a vad vadász, az meghalt. Valami ígéret hangzott el, és míg azt jóvá nem tették, amit kért, addig mindig visszajárt. A vad vadász visszajárt. Addig jött, míg jóvá nem tették, amire ígéretet tett. Wodan éjszakai vonulásának emlékét egy hajósi gyennekjáték is megőrizte. A hajósi kislányok játéka volt többnyire az az utolsó játék az esti szürkületben való hazamenetel előtt, amikor igyekeztek rácsapni társaik vállára, hátára, és közben vagy csak a Nachtaletscht szót ismételgették, vagy a következő mondókákat mondták: Nachtaletsch(t)! (Utoljára jó éjt! Schaiß ens Bett Kakilj az ágyba, daß dein Kelli / dei Mentschli guat schmecka kan! kedvesednek jó illatú légy!) Nachtaletscht, schaiß ens Bett, schaiß drneabrt, Katzakäafr. (F.P.) (Utoljára jó éjt! Kakilj az ágyba, kakilj mellé, macskabogár!14) A játékot játszhatták többféleképpen. Egyes gyerekbandák erre a szóra hirtelen szétrebbentek, nehogy érje őket a verés. A mai magyarázat szerint azt a rossz kívánságot senki nem akarta megkapni, hogy kakiljon be az ágyba: Rávertünk egymás vállára, az’tán mint a villám, szétrebbentünk, és sipirc haza! Azt a verést nem akartuk megkapni. A versikével rosszat kívántak. Azért járt rosszabbul az, aki kapta az ütést. Miar haud anänd natätschlid en d Achsl, nach seamma gschwend usanand wia dr Blitz and huei. Más csoportokban viszont ügyeltek arra, hogy a rácsapást kivétel nélkül mindenki megkapja. A versike ilyenkor is ugyanaz volt. Amikor elhangzott: Du kriascht s Nachtaletsch! Most megkapod ’az utolsót', akkor a rácsapás elől nem szaladtak el. 14 A megkérdezettek nem tudnak Katzakäafr nevű bogárról, az összetett szó fordítása ’macskabogár’. 123
