Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Schőn Mária: A germán istenvilág nyomai a hajósi svág folklórban
SCHÖN MÁRIA A GERMÁN ISTENVILÁG NYOMAI A HAJÓSI SVÁB FOLKLÓRBAN Először teszek kísérletet arra, hogy összegyűjtsem a germán mitológia isteneire vonatkozó mitikus maradványokat, melyek a hajósi svábság folklórjában megőrződtek. Jung nagyon szép gondolata, hogy „a nép szóbeli hagyományai, szokásai sokkal megbízhatóbb történelmi emlékek, mint ahogy sokáig hitték. A szokások gyakran túlélik a kő- vagy érc tárgyakat.” Úgy tűnik, a gyermekfolklórra ez különösen igaz. Ezért talán nem meglepő, hogy a jelen dolgozatban felsorolt adatok, emlékek tekintélyes része gyermekmondókákban, -dalokban és -játékokban őrződött meg. Katona Imre ezt úgy magyarázza, hogy „A gyermekfolklór [...] egészében véve régies: összművészeti, ezen belül ősköltészeti jellegű...” Mivelhogy a gyermekfolklór nem tud lépést tartani a felnőttekével, ennélfogva az emberiségnek egy korábbi fejlődési fokát őrizte meg.1 A dolgozat másik rétege a mondák világa, melyek jelentőségét Jakob Grimm így fogalmazta meg: „Távoli események elvesztek volna az idők homályában, ha a mondák össze nem kötnének bennünket velük.” A kereszténység századai persze erősen átszínezték az ősi hitet az istenekről is. A mondák és elbeszélések mai formájához sok keresztény vonás társult. Ám a keresztény átértelmezés alól is kiérezni az ősi, pogány ízeket. Mert „az új, igen gyakran a keresztény formák a régi lényeget soha nem takarják el teljesen”. (Handwörterbuch) Hajós ebben a témában ismételten valóságos kincsesbányának mutatkozik. A germán istenek nevei ugyan már kihullottak a közösség emlékezetéből, azonban a külvilág különböző jelenségei - mint a hold és a nap, éjszaka és nappal, holdfoltok, szél, felhők, hó és vihar, erdő, vadkan, ló, tehén, aztán holló, kakas, katicabogár stb. - ma is emlékek sorát hivja elő a több száz, sőt több ezer évvel ezelőtt letűnt pogány világból. WODAN Wodan a nyugati germánok főistene. Neve nem ismeretes Hajóson. Ugyancsak nem ismert fogalmak a wildes Heer ’vad sereg’, wütendes Heer ’dühöngő sereg’, wilde Jagd ’vad vadászat’, Odens jagt ’Odin vadászata’, Nachtvolk ’éjszakai népség’, Nachtschar ’éji sereglet’ stb. Az ebbe a sorba tartozó fogalmak közül, melyek mind Wodan éjszakai vonulására utalnak, egyedül a wilder Jäger ’vad vadász’ maradt meg a mi időnkig. Beitl lexikona a délnyugati alemann területeket jelöli meg, ahol a fenti elnevezések előfordulnak. „Délnyugaton (főleg Svájcban, Vorarlbergben) ’éjszakai népség’ a neve a vad vadászatnak. [...] Vorarlberg északi részén, a Bodeni-tó környékén és attól északra az éjszakai népség neve Wuetas, Wuotahee, Muotas stb.”1 2 Hajós alemann-sváb lakossága a Bodeni-tó és az Ulm közötti területről vándorolt be majd 300 évvel ezelőtt. Mi a vad vadászat? Az egész germán területen, sőt azon túlmenően is ismert annak a szellemlény vadásznak az alakja, aki szellemhada élén a viharban a levegőben száguld. 1 KATONA 1979. 378. 2 BEITL 1996. 586-587. Nachtvolk im Südwesten (besonders Schweiz, Vorarlberg) Name der wilden Jagd. ...Im nördlichen Vorarlberg, am Bodensee und nördlich davon heißt das Nachtvolk Wuetas, Wuotahee, Muotas u.a. 119
