Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti cigányság identitástudata napjainkban
idézi Gázsókérdés a cigányok magyarországi történetében c. írásában Bari Károly Tűzpiros kígyócska c. kötetéből a lopás eredetmondáját: , Amikor Isten a búzát osztotta a népeknek, hívta volna a cigányokat is, hogy majd nekik is ad. A cigányoknak azonban zsákjuk sem volt, olyan szegények voltak. Azt mondták a Szent Istennek: ó, nagy Isten, tedd csak a mi részünket is a többi népek zsákjába. Az Isten ekkor a cigányoknak szánt búzát igazságosan szétosztotta a világ népei között; mindegyiknek a zsákjába jutott belőle egy kevés. Később a cigányok kérni próbálták a részüket a népektől, de azok kinevették és elkergették őket. Azóta lopnak a cigányok, hogy a jussukat visszaszerezzék. ” 16 Több, törvénytisztelő cigány adatközlő szerint azért van manapság annyi probléma, mert megszűnt a régi rend, nincs már vajda, cigánybiró, fellazultak a cigányság belső törvényei. TÖRTÉNETI TUDAT ÉS ETNIKAI HAGYOMÁNYOK Az identitás meglétének fontos feltétele - a nyelv, a származás vállalása és a közösségi kapcsolatok mellett - a történelmi tudat és a néprajzi hagyományok megléte, és azok ismerete. A cigányság több évszázados hányatott sorsa és a csekély írásbeliség miatt saját történetükről, múltjukról nem sokat tudnak. Az Indiából való származást és vándorlást többen említették, a felső tagozatos fiúk pedig azt az eredetmondát idézték fel, amelyben a szegény asszony szégyelli a sok gyerekét, néhányat eldug belőlük, amikor Krisztus Urunk arra jár, így ezeket nem tudja megáldani, s belőlük lesznek a cigányok. Szép történet szólt a Cigányváros keletkezéséről - amelyet ma már alig néhányan ismernek. „ Régen, nagyon régen, sok száz évvel ezelőtt, jóval elébb mint ahogy a Czinka Panna élt, itt éltek a cigányok a város végén, a temető mellett. Itt voltak a házaik, akkor voltak állataik is, lovaik, szekereik. Muzsikáltak, válykot vetettek, tűzi emberek17 voltak. Szép szál férfiak és még szebb lányok. De a lányok közül a legszebb Cigány Rózsi volt... - Egyszer erre jött lovon a Kóbor Herceg,18 19 5 meglátta a Cigány Rózsit. Nem is gondolkozott sokáig, a lovára kapta, elvitte a kastélyába és elvette feleségül. S nászajándékul a cigányoknak adta a határt Szentlőrincig. - De a cigányok nem voltak földművelő emberek, megvolt a munkájuk, és a cigányok földjét a magyarok munkálták. Sok száz év alatt mennyit adott a városnak, a magyaroknak a cigányok földje! Ezért is nem fizetnek adót a cigányvárosiak, mert nem a városé, miénk ez a föld. Sőt az is a miénk, ahol a város gazdálkodik. El is készült az adományozásról az okirat, ott van a piháristák templomában, de nem adják ki nekünk,mert akkor bizony tani lehetne, hogy itt minden a miénk. Ezért is nem lehet igaza a városnak, nem rombolhatják le a cigányvárost” 19 Kóbor Herceg legendájának másik változata: „Ezen a környéken erdő volt, vadállatokkal, nem is erdő, hanem hegy. Ott voltak az erdő mellett a cigányok. Azt mondja Kóbor Herceg: - Kik vagytok ti? Mi vagyunk a cigányok. - A Kóbor Herceg mindjárt megismerte, hogy ők a cigányok, mert meglátta náluk a hegedűt és azt mondta: - Aki eltalálja közületek a nótámat, felmászhat a legmagasabb fára, s ameddig ellát, az mind a cigányoké. - Az egyik ügyes cigány eltalálta a nótáját, felmászott a legmagasabb fára és azt mondta, Szentkirályig lát el. Azután rájuk hagyta még a piháristák templomát, s addig áll a cigányváros, amíg le nem rombolják a templomot. " 20 16 Diósi Ágnes, 2002. 7. p. 17 Kovácsok. 18 A város egyik földesurára, a Koburg-Koháry családra utal. 19 Először közölte: Faludi András, 1964. 42—43. p. 20 Uo. 44-45. p. 11
