Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Bereznai Zsuzsanna: A tej feldolgozása a hajósi sváboknál
régen nagyon kövérek voltak, mert ezt a tejes grízpempőt kapták. MillmuasX, tejbemártást is adtak ilyenkor a gyereknek, amely úgy készül, hogy a forralt tejbe lisztet kevernek, majd felfőzik, míg besűrűsödik, s cukorral ízesítik. A Millmuas a lakodalomnak és a disznótoros vacsorának is elmaradhatatlan fogása volt, melyet a leveshús mellé adták. A friss tej felhasználásával készült ételek még: a tejleves (Millsuppa), a tejbegríz (Griasmuas), a tejberizs (Millrais), a palacsinta (Palatschenta), a tejes pite (Pitte), a tejes pite föccstejből (Briaschtr), kelt tejes pite (gangana Pitte) üresen vagy meggyel, a császármorzsa (Amgrias) édesen; sósán savanyúsággal vagy ecetes-cukros vízzel leöntve, sonkapörcös zsírral leforrázva; főtt vagy nyers reszelt krumpli hozzáadásával; kukoricakása tejjel(Kukrutzamuas mit Mill), az újabb keletű gyümölcs turmixok. A tejet a háztartásban gyógyításra is használták: a fájós fülbe csöpögtettek bele kéthárom cseppet belőle. A meszeléshez is használtak tejet, ha színes festéket is használtak, azzal keverték ki a színeket, a csíkhúzásnál a festéket tejjel keverték ki. Az asztalos a tejet a ragasztóhoz használta fel. Ha véres tejet adott a tehén, azt főleg annak tulajdonították, hogy megszúrta egy bögöly, vagy a sok tej miatt tőgygyulladása lett. Kisebb részben a rontást jelölték meg a véres tej okának. A tejhozam biztosítása, a tejhaszon védelme érdekében Háromkirálykor boszorkánykeresztet (Hexakreutz) is rajzoltak az ólajtóra. Más alkalommal pedig köténymadzagot vagy szoknyát vetettek keresztül a küszöbön, vagy fokhagymát szúrtak az ól küszöbe alá - belülről és kívülről is - a boszorkány ellen. Vízkeresztkor szenteltvizes söprűvel beszenteltek az istállóba az Atya, a Fiú, a Szentlélekisten nevében (Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist). Az ólajtóba patkói (Aisile) tettek, az ajtó fölé belülről, hogy ne lássa senki. Ha megrontották a tehén tejét, el kellett menni a javasasszonyhoz, aki tanácsot adott. Hazafele menet nem volt szabad köszönni senkinek. A gazdasszonynak ilyenkor általában a bogáncshoz (Glaubastockla) kellett elmennie, s háromszor azt mondani: Tehén, adj nekem jó tejet! Az Atya, a Fiú, a Szentlélekisten nevében! (Kuah, gib miar a guata Mill! Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist.) Majd a tejet háromszor kilotyogtatták a bogáncsra, hogy az elvegye a betegséget, szűnjön meg a rontás. A TEJ FELDOLGOZÁSA, ÉS A TERMÉKEK FELHASZNÁLÁSA Aludttej (bstandana Mill) Az aludttejet 1,5-2 literes köcsögökben készítették a konyhában, a nyers, forralatlan tejből. Amikor az aludttej fölül szép sárga, abból már látták, hogy jó érett a tejföl. Ezt a vékony sárga réteget isiaß Obr) levették róla, mert keserű. Úgy tartották, nem lesz jó túró, ha fölforralják a tejet. De nem szabad túl sokáig sem altatni a tejet, mert akkor keserű lesz a tejföl. Nyáron 2-3 nap, télen 4-5 nap alatt készült el a jó aludttej, de a fűtött konyhában télen is elkészülhetett 2 nap alatt. Az aludttejet önmagában is fogyasztották, nyáron a kútban hütötték le, majd kivitték a határbeli munkákhoz, vagy a nagy nyári melegben vacsorára fogyasztják kenyérrel. Főzéshez is használták: A Strudlsuppaha (túrósrétesleves) tették, hogy savanykás legyen. A tökfőzeléket (Kiarbsakraut, Kiarbsamuas) is gyakran főzték ki aludttejben, így egyben maradt a tök, nem főtt szét. De egy kis édes tejet is tettek hozzá. A máiéba (Prosche) is tettek aludttejet. 113
