Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti cigányság identitástudata napjainkban
voltak, s kéretlenül is sorolják a szerintük ma legjövedelmezőbb foglalkozásokat: futtató, behajtó ... Az 1960-as években Faludi András egyik interjúalanya jellemezte így az egyre gyakoribb vegyesházasságokat és a kecskeméti cigányságot: „...itt nincs is tiszta cigány, itt mindenki kapuciner”.u Az iskolában igy fogalmaztak a felsőtagozatos fiúk: „ Bennünk már nem sok cigány vér van. Mindnyájan korcsok vagyunk. ” Az emlékezet szerint a Cigányváros lebontása előtt összetartóbb volt a cigányság. Ma is tartják egymással a kapcsolatot, de akkor egyszerűbb volt. „Hírlánc” volt a cigányvárosban, mindenki tudott mindent, aznap tudták, ha pl. valakinek megszöktették a lányát, egy nagy családi ünnep volt minden esemény. Mások azt mondják, a rendszerváltás az oka, hogy most kisebb az összetartás. De ha nagy baj van, most is kiállnak egymás mellett. A fiatalok közül sokan a magyarokkal barátkoznak inkább, a régi ellentétek számukra már nem léteznek. „ Sokkal jobban megértem magam a magyarokkal. Sokkal több a barátom. Ebben a korosztályban más az érdeklődési kör. Van témánk, tanulás, kocsi, nem csak hogy berúgjunk. Nincs annyira lenézve a cigány, mint régen. ” 11 12 A „tősgyökeres” kecskeméti cigányok számon tartják az újonnan beköltözőket, a „bevándorlókat”, akiket palócoknak csúfolnak. Az elmúlt 10-15 évben megélénkült a cigányság migrációja, amelynek iránya a falvakból és a kisebb városokból a nagyobb városok felé irányul. Oka abban keresendő, hogy a kisebb településeken a rendszerváltást követően csökkentek a megélhetési- és munkalehetőségek, különösen a szakképzetlen munkaerő számára. Másrészt vannak olyan helyek, ahol több toleranciára és anyagi támogatásra lehet számítani. Mint például Kecskemét, ahová a közelmúltban érkeztek már családok nemcsak a legközelebbi falvakból, hanem Tatárszentgyörgyről, Félegyházáról, Halasról, Kiskőrösről. Az amúgy összetartó cigányság nem örül nekik. „Nincs még egy ilyen város. Kecskemét a legszegényebbtől a leggazdagabbig, a legaljasabbtól a legműveltebbig mindenkit befogad ...és akkor azok előbbre valók, mint az itteni tősgyökeresek. Hát mindenki menjen oda, ahova tartozik, ahol született. A barakkokat is azért kellett megszüntetni, mert ha volt egy üres, mindjárt betörték, és akkor már kecskeméti lakos lett... " - mondja egy Zalából kb. 10 éve ideköltözött és a közeli Kerekegyházára nősült cigány férfi, fia pedig hozzáteszi: „ ...itt mindenféle ember megfordul. Kecskemét egy gyüvö-menő centrum. ” A közvélemény-kutatások szerint az emberek túlnyomó többségében a cigánysággal kapcsolatban olyan képek élnek, amelyekben nagyon sok negatív tulajdonság él.13 Az előítéletek többnyire a munkával és a tulajdonnal kapcsolatosak. A többségi társadalom számára nehezen érthető a cigányság értékrendje, amely nem az előrelátásban és a felhalmozott vagyonban látja a legfőbb értéket, hanem az emberi kapcsolatokban, nem tervez hosszabb időre, csak máról-holnapra, de jószívűségből az utolsó darab ruháját is odaadja a rászorulónak.14 15 Ma is szokás a cigányság körében: ha valaki megdicsér valamit, azt illik odaadni neki. Hosszú ideig csak közösségi és szerény személyi tulajdont ismertek, értékrendjükben más az eltulajdonítás, a lopás megítélése. Ha azonban cigány cigánytól lop, azt megbélyegzik, s ez nemcsak nálunk van így, hanem Európa-szerte. „Miért lopnál egy másik romától - nem teremtett Isten elég gádzsót?" 15 (Diósi Ágnes 11 Faludi András, 1964. 44. p. 12 Horváth Róbert, 21 éves. Dolgozik, családos, szépen berendezett összkomfortos családi házban él. 13 Havas Gábor, 2004. 41. p. 14 Ladányi - Szelényi, 2000., 22. p., Daróczi Ágnes 1993. 16. p.; Diósi Ágnes 2000. 40. p., Solt Ottilia 1998.412. p. 15 Zoltán Barany, 2003. 180. p. 10
