Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti cigányság identitástudata napjainkban
„Bennem is már alig van cigány vér". Ez utóbbi mondatot ma gyakran lehet hallani, nemcsak felnőttektől, hanem gyerekektől is. A félelem magyarázata, amelyre még visszatérünk, a 20. századi történelemben rejlik. Ki a cigány? „Attól fiigg, ki kérdezi. Munkaerőpiaci felmérésnél nekünk általában bevallották” - mondja egy felelős pozícióban levő kisebbségi vezető. „ Volt, akiről én sem tudtam, hogy cigány. Van, aki ráfogja, hogy az, egy pályázatnál. ” A Közép- és Kelet-Európa cigányságával és annak identitásával foglalkozó szakirodalomban is olvashatjuk a következő megállapítást: leginkább azok tekintik magukat cigánynak - a szociális segély reményében - akik nagyon alacsony szociális körülmények között élnek, és azok a magasabb társadalmi státusszal rendelkező romák, akiknek politikai aspirációik vannak.8 A hétköznapok során számos érdekes jelenséggel találkozhatunk. Fehérbőrű, szőkehajú főiskolás lány ösztöndíjat igényel a hivatalban, ahol a kecskeméti cigányságot jól ismerő, cigány származású ügyintéző is elcsodálkozik: te cigány vagy? Megjelenését, körülményeit, életvitelét tekintve a kívülálló számára egyértelműen cigánynak tekinthető asszony pedig azt mondja az érdeklődőnek: „Itt nincsenek cigányok. Én nem foglalkozok a cigányokkal." A hagyományos értékrendet és identitást jobban őrző oláh cigányság egyik tagja a magyar cigányokat jellemezte a következőképpen: „ Van, aki tartja a régiséget. Van, aki képes eltagadni, hogy cigány, ha kicsit jobban megy neki ...De akármilyen politikus legyen az a cigány, az első beszédje elárulja, a mozdulata elárulja ... Én büszke vagyok arra, hogy cigány szüleim voltak, a fajtámat, a nemzetemet, a szüléimét nem tagadom el. A jó Isten áldja meg őket. ”9 A Kecskeméten élő cigányok túlnyomó többsége magyar cigány, romungro. A megkérdezettek ismerik és számon tartják a cigányság többi csoportjait is, mindenekelőtt az oláh cigányokat (lovári), és a beás cigányokat. Beások Kecskeméten nem élnek, a lovárik közül is mindössze néhány család. Ok jól beszélik és használják is a lovari nyelvet, de csak az idősebb generáció. A fiatalok értik, de már nem beszélik. A legidősebbek identitástudata mindenekelőtt a foglalkozási csoportok hagyományaihoz kötődik. A lovarik lovakkal, fémművességgel, fürókészítéssel foglalkoztak, mint egyik adatközlőm édesapja is. A beásokról elismerően beszélt: „Nagyobb volt a politika, meg a műveltségük, mint az oláh cigányoké. Faragók, teknővájók, bámulatos tehetségek voltak. A mostani fiatalok már nem űzik úgy, mint azelőtt. Ok már nem abban az életben élnek ... Az oláh cigányok úgy hallottam az öregektől, hogy vándoroltak, aztán jött egy rendelet hogy le kell telepedni. A lovakat helyrehozták, a kehet gyógyították. Még mindig nincs fölfedezve hogy honnét származunk, meg a nyelv, mert a beásoké az eredeti román nyelv, de nem értjük meg egymást. A magyar cigányok nem beszélnek cigányul ... A szomszédban van egy oláh cigány asszony, vele szoktam beszélgetni. Az ura romungro... " A magyar cigányok közül nagyon sokan zenéléssel, hegedűkészítéssel keresték a kenyerüket. Ma mindössze egy hegedűkészítő mesterről tudunk. A nyelvi és foglalkozási csoportokat azok az általános iskolások is számon tartják, akik az egykori Cigányvároshoz közel eső, 2005. júniusában végleg bezárt Kuruc téri iskolába jártak, s akikkel az utolsó tanítási héten volt alkalmam beszélgetni.10 A cigány nyelvet azonban már ők sem beszélik, foszlányokat tudnak (főként káromkodásokat), sem a családban, sem az iskolában nem tanították őket. Nagyjából tudják, milyen foglalkozások, foglalkozási csoportok 8 Pl.: Zoltán Barany, 2003. 200. p. 9 Horváth Pál, 65 éves. Itt köszönöm meg valamennyi adatközlőmnek a segítséget, és a nekik tett ígéretemnek megfelelően, csak azok nevét közlöm, akik ehhez hozzájárultak. 10 Itt köszönöm meg a lehetőséget és a segítséget Kiss Péterné igazgató asszonynak, Csolti Mihályné tanárnőnek és a tantestület valamennyi tagjának. 9
