Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

pityóka. A IV. osztály fizessen 3 véka, az V. osztály másfék véka pityókát. A begyűlt kepe kétharmad része a plébánost, egyharmad része a kántort illeti. A határozat szövegét a kepelistával 8 napig közszemlére bocsátották. Ha fellebbezés nem történt, a döntés jogerőre emelkedett.

98 1942. október 4-én a varsági egyháztanács a megszokottnál több családfőt rakott át egyik kepefizetői osztályból a másikba. Egyeseket törölt a listáról. Másokat felvett a listára. Összesen 40 családfő esetében regisztrált a jegyzőkönyv valamiféle változást. 1942-ben újra előtérbe került a kepe pénzbeli megváltása. Az egyháztanács úgy döntött, hogy az I. osztályba tartozók 20 pengőt, a II. osztályba tartozók 15 pengőt, a III. osztálybeliek 8 pengőt és 1 véka pityókát, a IV. osztálybeliek 3 véka pityókát, az V. osztálybeliek másfél véka pityókát fizessenek. Az egyháztanács kötelezte a négy almegyebírót, hogy a maguk tanyás határrészén szorgoskodjanak a kepe minél teljesebb behajtása érdekében.

99 1945 július 29-én a varsági egyháztanács ülésén az új varsági plébános, Madarász János 50 000 lej havi fizetést kért az egyháztanácstól. A testület megszavazta a kért összeget, és megbízott a négy tanyai „tízesből" két-két egyháztanácsost, összességben egy 8 fős „bizottságot", hogy a lakosságot sorolja vagyoni osztályokba, a pap fizetéséhez szükséges inflációs összeget vesse ki és szedje be. A határozat szövegében a kepe szó helyett az egyházi adó kifejezést használták.

100 1946- ban a gabonakepét osztályok szerint pénzben vetették ki. A fakepéí azonban a régi módon természetben szedték. Minden igás gazda egy szekér bükkfát adott plébánosának.

101 1947- ben az infláció elmúltára és a jó termésre való tekeintettel újra természetben vetette ki az egyháztanács a gabonakepét.

102 A XX. század végi népi emlékezet úgy tartja számon, hogy a kepe Varságon az 1960-as években szűnt meg. Helyét a házaspárokra kivetett, pénzben fizetett egyházi adó foglalta el. A változásra utalhatott az egyháztanács 1972. január 23-án kelt jegyzőkönyvének az 1971-ben bevezetett „új keperendszert" említő bejegyzése.

103 2000 körül a varsági családok évente 80 000-100 000 lejt fizettek egyházi adó címén. A legtöbb család képviselője novemberben-decemberben vitte be a pénzt a plébániára, ahol átadta a papnak, aki elbeszélgetett az adó befizetőjével. Tanulságos annak számbavétele, hogy a XX. század végére milyen emléke maradt a kepének. Nos, az emlékek kissé elmosódóak, mindent leegyszerűsítőek. Egy idős egyháztanácsos 2000-ben úgy emlékezett, hogy a XX. század közepén egy gazdaember 1 véka (25 kg) rozsot, 1 véka zabot és egy szekér fát adott évente a helyi egyháznak kepe címén. A szegények ennek a mennyiségnek egy részét adták. A rozsot és a zabot ősszel cséplés után, a fát késő ősszel, november táján vitték a 8 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 72-73. p. 1940. 9 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 82-83. p. 1942. * VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 96-97. p. 1945. július 29. 11 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 1946. január 13. 100. p., 1946. április 7., 1946. szeptember 22. 2 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 1947. szeptember 7. 113. p. 3 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 170-171. p.