Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
„A templom kerítésébe csak az temetkezhet, előzetes egyháztanácsi jóváhagyással, aki jó templombajáró, házassága rendben van, és az egyház érdekében tevékenykedik". Ugyanezen az ülésen egy varsági kérelmező 500 lejért kapott kriptahelyet az óhajtott területen. 79 A népi visszaemlékezések szerint a templom és a temető közötti sok vitát kiváltó kerítést Venczel Lajos plébános (1975-1982) távolíttatta el. A templom közelében létrehozott, „előkelő" helyen lévő sírok ezáltal részévé váltak az egységes temetőnek. Minden sírhely ingyenessé vált „Varság megyéjének" tagjai számára. A sólyomkői temető füvét a harangozó kaszálhatta le. A központi temető kaszálását valaki mindig elvállata az ott gyűjthető szénáért. A templom melletti temető galambbugos nagy székely kapuját Tifán Bertalan egyháztanácsos szorgalmazására 1971-ben állították. Pál Imre készítette 1300 lejért. A három kapusast a néptanács adományozta. 80 Ugyancsak 1971-ben állították föl a „régi" és az „új" temető között a temető fökeresztjét. Tanulságos a varsági egyháztanács egyik 1975. évi határozata arról, hogy a temető erdős terület felé eső déli kapuját vasárnap kivételével be kell zárni, mert egyesek készakarva beengedik rajta szarvasmarháikat, hogy azok a sírok között legeljenek. 81 A temetők kerítését időnként közmunkával javították. 2000 őszén például a sólyomkői temetőt új kerítéssel vették körül, mert a régi kerítés már fölöttébb megromlott. A néptanács adta a szükséges fát, amelynek fuvarozását a sólyomkőiek végezték ugyancsak közmunkával. A kertsasok, kapusasok, hevederek, deckák kivágását Péter Jenő végezte cirkulával. A cirkulálásért fizetendő összeget, családonként 30 000 lejt, a sólyomkőiek és a küküllőiek adták össze. A kerítés készítésekor megújították a nagykaput és a kicsi kaput, vagy gyalogkaput is. Utóbbit galambbúgosra készítették. A XX. század közepén a varsági temetőkben a sírok többségén fakeresztek álltak, amelyek fölé félkör alakban zsindelytetőt vagy bádogtetőt hajlítottak. Az 1920-as években már föltűntek, de az 1970-es években jöttek divatba a kőkeresztek. A régebbieket varsági kőből faragták, az újabbakat műkő gyanánt öntötték. A templom melletti temetőben a XX. század végére a fakeresztek fölöttébb megfogyatkoztak, a kőkeresztek váltak uralkodóvá. A sólyomkői temető némely fertályán a fakeresztek maradtak a temetőkép meghatározói. Fakeresztet a legtöbb varsági férfi tudott faragni. A bádogozást jobbára helyi specialisták végezték. A koporsókészítők általában fakeresztet is faragtak megrendelésre. Sok fakeresztet készített a XX. századi Varságon: Tódor Márton, Berkeczi Csorgó József, Mátyás Lajos, Vass János. A XX. század utolsó két évtizedében Sólyomkön Dénes Gergely, Tisztáson Berkeczi Imre, a Központban Tamás István tudott kőkeresztet készíteni. 9 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 1974. január 20. 0 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 169. p. 1 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 1975. január 19.
