Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
Csodákkal felruházott források Oroszhegy falu nyúládi határrészének csodás hírű forrásáról, urusos kútjáról külön tanulmányt írtam, 82 illetve mostani tanulmányom több helyén is szó esik róla, ezért a másutt leirt adatokat itt nem szerepeltetem. A XX. század közepén még sokszor előfordult, hogy a nyúládi vizet a varságiak felhasználták gyógyításra. (Lásd az áldozószereda és az áldozócsütörtök címeket!) Varság jeles helyneve a Jézus kútja. A különleges megnevezés egy bővizű forrásra vonatkozik, amelyből a Nagykútpataka völgyének felső részén, a lakott területek széle táján csordogál a víz a Tekerés patakába. A XX. század második felében egy válú is volt a közelében, ahol a járókelők megitathatták lovaikat. Vizét mindig kiválónak tartották. Több forrásközi család kádban, cseberben hordta és rendszeresen itta. A XX. század végén a varsági lakosság körében nem volt felellhető olyan hagyomány, amely a Jézus kútja vizének csodás, gyógyító erejére vonatkozott volna. A Jézus kútja név azonban fölöttébb valószínűvé teszi, hogy a forrásnak valaha voltak szakrális vonatkozásai. 83 Mindez azonban nagyon régen, Varság benépesülése előtt, az oroszhegyi birtoklás korszakában, talán valamikor a koraújkorban lehetett. A feltételezhető szakrális vonások időközben elhalványodtak, csak a név őrzi hajdani létezésüket. Varság hagyománytisztelő idősebb lakosai a XX. század végén úgy tartották, hogy saját határukban a fölkelő nappal szemben folyó források vize rendelkezik csodás gyógyító erővel. Ilyen források főleg a Varságpataka mentén fordultak elő. A keletre folyó varsági források közül különösen az alábbiakat ruházták fel kedvező tulajdonságokkal: Matyi csorgó, (Kőválú, vagy Fancsali Dénes válúja), Tócca csorgó, Czigány csorgó. A fenti csorgóknak különösen akkor használt a vizük, ha napfölkölte előtt merítettek belőlük. A XX. század közepén még sok varsági, akinek fájt valamelyik testrésze, napfölkölte előtt felkereste az egyik kelet felé folyó csörgőt és megmosakodott a vizében. Gyermek és nagybeteg számára edénybe mertek napfölkölte előtt e források vizéből, amelyet hazavittek, és otthon mosdatták vele a rászorulót. Különösen jónak tartották a kelet felé folyó csorgok napfölkölte előtt merített vizét ijedtség ellen. Amikor ónot öntöttek, lehetőleg ilyen vizet használtak. Az ón leviből pálinkás pohárral hidegen felnőttek is ittak gyógyulásuk érdekében. A keletre folyó csorgó vizéről azt tartották, hogy a házban, edényben tárolva sem romlik meg, hanem tiszta marad. Vö.: BÁRTH János 1996. Vö.: az esztelneki Jézus kútja helynévvel: GAZDA Klára 1991. 159., 171.
