Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

gyakrabban takarított. Porszívót nem használt. A bejárat közelében ronggyal feltörölte a sarat. A padokról, oltárokról letörölte a port. A járófelületeket vizes seprűvel felsöpörte. A nagyünnepek előtt a harangozó-sekrestyés vezényletével önként vállalkozó varsági asszonyok, lányok nagytakarítást végeztek a templomban. Karácsonykor hideg volt, nem lehetett követ súrolni, mert megfagyott a víz. Ezért elsősorban a húsvét előtti és a pál-pétöri búcsú előtti napokra időzítették a templombeli nagytakarítást. Előző vasárnap kihirdette a pap, hogy egy meghatározott napon nagytakarítás lesz, várják a segítőket. Legtöbbször összejött 10-15 fehérnép a nagy munkára. A munkálatokban részt vet a kántor is, aki tárgyakat mozgatott, és szekérrel szállította a szőnyegeket a ványolóig és vissza. A nagytakarítást végző asszonyok, lányok először a templom egész terében leszedték a pókhálókat, és a szőnyegekből, térítőkből, székpárnákból a templom előtt kirázták, kiverték a port. A padokat elhúzták a helyükről, és az alattuk lévő deszkapadlót, a padlást alaposan felsúrolták. Utána felsúrolták a templom összes kővel burkolt járófelületét, a lépcsőket, a szentélyt. A szobrokat levették a helyükről. Lemosták, kefével végigkefélték a felületüket. Búcsú előtt a szőnyegeket szekérre rakták és elvitték a Gothár-malomba. Ott a ványoló kádjának vizében, a ványolószerkezet által mozgatva és emberek által hosszú rudakkal emelgetve átmosták őket. A vizes szőnyegeket a plébánia kerítésén, kertjén megszárították, majd újra fölterítették a templomban. A templom virágozása, díszítése Advent kezdetétől a nagyböjt végéig, karácsony kivételével, a téli hidegre való tekintettel nem virágozták a varsági templomot, mivel a cserepes virág és a vágott virág egyaránt megfagyott volna. A harangozó-sekrestyés adventben és farsangban fenyőágakat tett vázába, hogy egy kicsit enyhítse a virágtalan templom komorságát. Karácsony előtt a vázában álló fenyőágakra karácsonyi díszeket is tett. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja előtt, amikor az oltár mellől kirakták a karácsonykor odahelyezett karácsonyfát, leszedték a vázabeli fenyőágak díszeit is. Karácsonyra 10-12 szál fehér szekfüt hoztak a társulatbeli asszonyok, és vázában Jézus születése tiszteletére a szembeoltárra tették. Egy-két nap múlva, amikor megfagyott, eltávolították. Nagyböjtben sem zöld ág, sem virág nem lehetett a templomban. Csak a lila díszítésű oltárterítők színesítették az Isten házát. Az 1990-es években nagycsütörtökön délután vagy nagypénteken délelőtt a pap, a kántor, a harangozó és egy-két segítő elkészítette a Mária-oltár tájékán az ún. szentsírt, amelynek fekvő Jézus-szobrát virágokkal rakták körbe. A szükséges szekfü egy részét a plébános vásárolta Udvarhelyen, más részét társulati asszonyok hordták össze. Húsvéttól adventig a harangozó-sekrestyés minden hétvégén friss virággal díszítette a templomot. Általában szombatonként cserélte a virágot, szombati lakodalom esetén azonban a virágcsere már pénteken megtörtént. Nyáron minden második nap kicserélte a vizet a vázákban, így a vágott virágok kibírtak egy hetet.