Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

A XX. század végén 12 virágváza virágja díszítette a templomot a következő helyeken: a főoltárnak nevezett régi oltáron 2 váza, a miséző oltár előtt a kövön 2 váza, a miséző oltáron 2 váza, Jezwí oltárán 2 váza, Mária oltárán 2 váza, az Úr Jézus keresztjénél a szentélyben 1 váza, a S zent-Antal szobor talpánál 1 váza. Előfordult, hogy a harangozó-sekrestyés nagy gondot fordított a vázákba kerülő virágok színére. Mária oltárára mindig fehér, Jézus oltárára mindig piros virágot rakott. A miséző oltár, vagy szembeoltár virágainak színe ünnepenként változott. Pünkösdkor és bérmálkozáskor piros, húsvétkor, elsőáldozáskor fehér virágok díszítették. A régi oltáron, a miséző oltár mellett a padlón, Jézus keresztjénél és Szent Antal szobránál bármely ünnepen bármilyen színű virág állhatott a vázákban. A templomi vázákba rakott virágok általában két forrásból származtak. Egyrészt varsági asszonyok adományaként péntekenként kerültek a templomba, és egy napot vízben álltak a szombati templomvirágozásig. Másrészt a templom melletti temető sírjain nőttek. A varságiak egyáltalán nem haragudtak azért, ha a harangozó-sekrestyés a templom díszítéséhez virágot szedett hozzátartozójuk sírjáról. Sőt biztatták is, hogy szedjen nyugodtan a sok virágból. Szinte örültek neki, ha megtudták, hogy a hozzátartozójuk sírján nőtt virág került az oltárra. Valószínűleg úgy gondolták, hogy ez a körülmény kedvezően hat néhai hozzátartozójuk túlvilági sorsára. Bizonyára erre gondolt a harangozó is, amikor a temető egyik sírjánál virágot tört le és közben így fohászkodott: „Essék utána, amíg elhervad, a jó Isten nyugossa meg őt". A nehezen értelmezhető essék utána kifejezés a virágok templomi megszentelődése és e megszentelődésnek a virágok termőhelye alatt pihenő halott javára válása közti összefüggésre utalt. A harangozó-sekrestyés a temetőben a következő virágfajtákból szedett virágot a templom díszítésére: fehér margaretta (tavasszal), kápolnavirág (fehér, tavasszal), őszi burusnyán (fehér, ősszel), őszirózsa (több színben ősszel), viola (fehér, rózsaszín, nyáron), krizantin (rózsaszín, fehér, nyár végén, kora ősszel), kardvirág (több színben nyáron). Az elfonnyadt, elszáradt virágokat a harangozó-sekrestyés kivitte a templomból a temető egyik sarkában kialakult szemétdombra. Templomszerek, templomi anyagok Varság templomában is, miként minden katolikus templomban, viszonylag sok gyertya égett el. Az egyház liturgiája a legkülönbözőbb szakrális célokra igényelte a gyertyát. Elég itt megemlítenünk, hogy misézni csak úgy lehetett, ha legalább két szál viaszgyertya égett az oltáron. A régi nagy plébániákon a XIX. században és a XX. század első felében még a plébánia személyzete vagy egy egyházhoz közelálló vállalkozó foglalkozott gyertyamártással, a szükséges gyertyák hagyományos előállításával. A székelyudvarhelyi föesperesség kötelékében még a XX. század második felében is foglalkoztak gyertyaöntéssel. Az újnak számító varsági plébánián valószínűleg nem foglakozott a harangozó vagy más egyházi alkalmazott gyertyák előállításával. A XX. század második felében a varsági plébános a szükséges gyertyákat legtöbbször a székelyudvarhelyi plébánián vásárolta meg. A XX. század végén már